Szakmai műhelynap a Cselekvő közösségek projekt munkacsoportjainak eredményeiről

Szakmai műhelynapon számoltak be a Cselekvő közösségek – aktív közösségi szerepvállalás (EFOP-1.3.1-15-2016-00001) projekt keretében megalakuló és az elmúlt két hónapban tevékenykedő módszertani munkacsoportok eredményeiről azok vezetői 2016. december 5-én a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban.

A műhelynap résztvevőit először Fehér Mikós, az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtári Intézet Kutatási és Szervezetfejlesztési Osztály munkatársa, a projekt könyvtárszakmai vezetője köszöntötte, majd megnyitotta a szakmai műhelynapot. Ezt követően dr. Cseri Miklós, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója üdvözölte az egybegyűlteket, méltatta a szakértők munkáját és megköszönte az eddigi együttműködést.

A köszöntők után a Cselekvő közösségek projekt keretében megalakult módszertani munkacsoportok vezetői mutatták be eredményeiket. A munkacsoportok különböző területekről összehívott szakértőinek az volt a feladata, hogy olyan szakmai útmutatókat, módszertanokat, modelleket dolgozzanak ki, amelyek a későbbiekben a projekt során megvalósuló képzések alapanyagát adják, illetve a mentoroknak, kulturális közösségfejlesztőknek, intézmények munkatársainak nyújtanak segítséget a települési, közösségi, intézményi fejlesztések során.

Elsőként dr. Arapovics Mária, a Cselekvő közösségek projekt szakmai és egyben a „Közösségfejlesztés-módszertani munkacsoport” vezetője ismertette a munkacsoport feladatát, céljait, eredményeit. A munkacsoportnak három fő célkitűzése volt: a TOP (Terület- és Településfejlesztési Operatív Program) fogalomtár és a közösségfejlesztési fogalomtár elkészítése, valamint a közösségfejlesztő útmutató vázlatának megalkotása. A munkacsoport három új fogalmat is definiált a munkája során: a közösségszervezés, a kulturális közösségfejlesztés és a közösségi kiállítás fogalmát. Ezt követően Arapovics Mária ismertette az útmutató tartalmát. Főbb fejezetei a következők: a közösségfejlesztés folyamata, közösségi felmérés, helyzetfeltárás és tervezés, közösségi cselekvési terv, közösségi akciók, kulturális programok, a kulturális intézmények bevonása, partneri együttműködések és a közösségi eredmények bemutatása.

A következő előadó Molnár Aranka, a „Közösségfejlesztő mérés-értékelés munkacsoport” vezetőjeként arról beszélt, mit mérhetünk és hogyan a közösségfejlesztési folyamatban. A közösségi beavatkozás hatással van az egyén életére, a közösségre, a településre, valamint az intézményre egyaránt. A mérés-értékelés során többek között ezeknek a változásoknak a mértékét vizsgáljuk. Az eredmények segítenek a szakembereknek abban, hogy áttekinthessék a bekövetkezett módosulásokat, megmutatják a következő lépéseket, cselekvéseket, és rámutatnak arra, hogy a tervezetthez képest hol tart a fejlesztési folyamat.

A települési közösségfejlesztési folyamat mérés-értékelésének három szakasza van: elemzési, tervezési és az értékelési szakasz. Az intézményi változásokat a stratégia, a cselekvési/akcióterv, a kommunikációs felületek, a lakossági és intézményi kapcsolatok, az intézmény vezetése és működtetése terén lehet mérni.

Ferdinándy Katalin a „Mentori módszertani munkacsoport” munkájáról számolt be, feladatuk a mentori minőségbiztosítás/minőségirányítás rendszerének kidolgozása volt. Ferdinándy Katalin először a kulturális közösségfejlesztési mentorhálózat feladatait tekintette át, melyek a következők: a Cselekvő közösségek projekt céljainak megvalósítása; a TOP közösségfejlesztési pályázatokon nyertes helyi közösségek mentorálása, közösségfejlesztése; a három intézményrendszer felkészítése működésük társadalmiasítására; kulturális közösség- és projektfejlesztés; hálózatépítés, kapcsolatok kialakítása; településfejlesztés; jó gyakorlatok gyűjtése; képzések, kutatások, tanulmányutak megvalósítása.

Végezetül Ferdinándy Katalin ismertette a mentorhálózati feladatellátás minőségbiztosításának rendszerét, melynek elemei az OVIMOR (Online Vezetői Információs és Monitoring Rendszer), a rendszeres szakmai támogatás, a mentorok évenkénti teljesítés értékelése, a szupervízió és a partnerek elégedettségének mérése.

A szünet után Csordás Izabella mutatta be az „Intézményi önkéntesség munkacsoport” által elkészített módszertani útmutatót, amely öt témakört dolgoz fel. Az önkéntesség általános bemutatása után áttekinti a stratégiatervezés lépéseit, az adminisztráció lehetőségeit és kihívásait, végigveszi egy önkéntes életútját a szervezeten belül, az önkéntesek toborzásától kezdve a nehézségeken át az önkéntesek megbecsüléséig. Végezetül az önkéntes koordinátor feladatkörét és kompetenciáit foglalja össze az útmutató.

Ezt követően Csongor Anna beszélt az „Esélyegyenlőségi munkacsoport” feladatairól, céljairól. A munkacsoport tagjai arra keresték a választ, hogy az intézmények miként tudnak segítséget nyújtani a különböző társadalmi problémák kezelésében, hogyan lehet megerősíteni a hátrányos helyzetű csoportok aktív társadalmi szerepvállalását, visszaszorítani a hátrányos megkülönböztetést, és hogyan lehet olyan szolgáltatásokat megszervezni, amelyek a társadalmi befogadást segítik, és fokozzák a társadalmi esélyegyenlőséget. Az egyik lehetséges módszer, ha az intézmények olyan alacsony küszöbbel rendelkező tereket hoznak létre, amelyek független találkozóhelyek, ahol lehetőség van a legkülönbözőbb hátterű, értékrendű, státuszú emberek spontán találkozására, egymás megismerésre, az előítéletek lebontására, a bizalom erősítésére, a társadalmi szolidaritás növelésére.

Végezetül Beke Márton mutatta be az „Intézmények társadalmiasítása” munkacsoport által összeállított modellt. Az útmutató először azt a kérdést járja körbe, miért fontos a társadalmiasítás, majd arra keresi a választ, mikor hívunk egy intézményt társadalmiasítottan működőnek. Ezt a társadalmi részvétel skáláján lehet modellezni, amelynek öt szintje van: a tájékoztatás, a konzultáció, bevonás, együttműködés, felhatalmazás. A munkacsoport tagjai arra jutottak, hogy nem az intézmény egészét nézve állapítják meg, mennyire társadalmaisított a működése, hanem a tevékenységek mentén. Ezért minden intézményrendszer megalkotta a saját területére vonatkozó tevékenységmátrixot, és ennek mentén határozták meg a társadalmi részvétel szintjeit.

A szakmai műhelynap második felében World Café keretében egy-egy asztalnál a munkacsoportok vezetői várták a szakértőket, hogy az előadások végén feltett kérdésekről beszélgessenek, beszámolva tapasztalataikról, észrevételeikről, meglátásaikról. A World Café végén minden munkacsoport vezető megosztotta az elhangzottakat a hallgatósággal.

A szakmai műhelynapot Fehér Miklós értékelte és zárta le.