Beszámoló szlovéniai-olaszországi tanulmányútról
1.nap – 2018.09.03.
Hétfő reggel – bár az iskolakezdés és a zuhogó eső miatt zsúfoltak voltak az utak – kisebb nehézségek után résztvevőinket begyűjtve a tervezett időben indultunk el Szlovénia felé. Néhányan csatlakoztak még hozzánk útközben Velencénél és Nagykanizsán is. Az út során volt idő arra, hogy mindenki bemutatkozzon pár mondatban, és kicsit megismerjék egymást a csoport tagjai. A velünk utazó idegenvezetőtől kaptunk némi történelmi áttekintést, ami nagyban segített az út során látottak kontextusba helyezésében. Néhány útitársunk már többször járt Szlovéniában, tőlük is számos érdekességet tudtunk meg az utazás alatt.
Utunk első állomása Lendva volt, a Muravidék és a szlovéniai magyarok 2900 fős központi települése. Ebédünk elköltése után először a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézetet (MNMI) kerestük fel, ahol Soós Mihály igazgató és Patyi Zoltán művelődésszervező fogadtak minket, és ismertették a magyar kulturális intézmények helyzetét és kapcsolatait Szlovéniában. Részletesen beavattak minket a magyar kisebbség helyzetébe, vázolták a számukra elérhető lehetőségeket a határ mindkét oldalán. http://www.mnmi-zkmn.si/
Ezt követően felsétáltunk a lendvai várba, melynek épülete ad otthont a Galerija-Muzej Lendava (Lendvai Galéria és Múzeum) állandó és időszaki kiállításainak. A vár egykor a Bánffy család birtokában volt, amely évszázadokon keresztül a legtekintélyesebb magyarországi főúri családok közé tartozott. Az épület fennállása során szolgált iskolaként és kaszárnyaként is, 1973 óta nyújt méltó helyet a Lendvai Galéria és Múzeum intézményének. A vár tereit maximálisan kihasználva több gyűjteményt is elhelyeztek itt, megtekinthetők többek között középkori fegyvermásolatok, néprajzi kiállítás a hetési népi textilkultúráról, szakrális tárgyak. Emlékszobát rendeztek be az Alsólendván született Zala György szobrászművésznek, akinek legismertebb alkotása a budapesti millenniumi emlékmű a Hősök terén. A vár tetőterében kapott helyet a lendvai Nemzetközi Művésztelepen készült bronzszobrok gyűjteménye, a pincében pedig fotókiállítás várt minket. Arra nem is számítottunk, hogy olyan különleges kiállítás megtekintésére is lehetőségünk adódik itt, amely Marc Chagall Teremtés és Biblia témájú alkotásait mutatja be. http://www.gml.si/hu/
A várból lesétálva elmentünk a zsinagóga és a Makovecz Imre tervezte, jellegzetes formájú színház és hangversenyterem mellett is. Itt szabadtéri esernyőkiállítást is láttunk, mivel Lendva adott otthont az Osztrák-Magyar Monarchia első ernyőgyárának.
Ezután ismét buszra szállva elindultunk Ljubljana felé. Szállásunk a főváros külterületén volt, rengeteg zölddel körülvéve. A szobák elfoglalása után még összegyűltünk vacsorázni, majd visszavonultunk, hogy kipihenjük a hosszú utat.
2.nap – 2018.09.04.
Második napunkat Ljubljanában töltöttük. A Szlovén Néprajzi Múzeum (Slovenski Etnografski Muzej) munkatársai igen szívélyesen fogadtak: helyi mézes pálinkával, a múzeumban készült csészékben felszolgált herbateával, erdei mézzel felszolgált friss kenyérrel kínáltak minket. Először Tanja Roženbergar, a múzeum igazgatója köszöntött minket, majd Nina Zdravič Polič, a múzeum kommunikációs vezetője ismertette velünk az aznapra tervezett programot. Elsőként a méhészeti kiállítást tekintettük meg. A szlovének nagyon büszkék arra, hogy kiváló minőségű mézet termelnek, és a méhészetnek évszázados hagyományai vannak – ennek bizonyítékát láthattunk a hatalmas területen elhelyezett, a méhészet minden területét bemutató rendkívül részletes kiállításban. A tárlaton Barbara Sosič, a kiállítás kurátora kalauzolt végig minket.
Ezt követően a múzeum pedagógiai és önkéntes programjait, valamint az ezekhez kapcsolódóan létrejött kiállításokat ismerhettük meg, melyekről Sonja Kogej Rus, az ismeretátadási részleg vezetője beszélt nekünk. Ezután bejárhattuk a múzeum állandó és időszaki kiállításait. Különösen érdekes volt az Én, mi és mások című kiállítás, mely az emberekről és a világban elfoglalt helyükről szól, egészen egyedi nézőpontból vizsgálva azt. A tárlatban olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek bevonják a látogatókat, és gondolkodásra késztetik őket. A megtekintést követően lehetőségük van írásban is megválaszolni a feltett kérdéseket. A kérdésekre adott válaszok alapján a múzeum munkatársai megkeresnek egyes kiválasztott válaszadókat, és felkérik őket, hogy vegyenek részt egy róluk szóló, saját élményeiket és tapasztalataikat bemutató személyes kiállítás létrehozásában. Ezek a személyes kiállítások folyamatosan váltják egymást az állandó kiállításon belül, egy kimondottan ennek szentelt kiállítótérben. Látogatásunkkor egy antropológus hallgató kutatásához kapcsolódóan létrejött, egy lengyel porcelánmanufaktúra termékeit bemutató porcelánkiállítás volt megtekinthető itt.
Miután elköltöttük ebédünket a múzeum kávézójában, visszatértünk az előcsarnokba, hogy megismerjük azt az interaktív installációt, mely a méhek világnapjának népszerűsítésére jött létre a Szlovén Agrárminisztérium támogatásával. Szlovénia kormányának kezdeményezésére nyilvánította az ENSZ május 20-át a méhek világnapjává 2017. decemberében. Az installáció egy utaztatható pavilon, különböző interaktív elemekkel – pl. VR szemüvegek, mobil applikáció, tableten játszható ügyességi játék –, melyek mind azt szolgálják, hogy a pavilonba belépők minél jobban megismerjék a méheket és szerepüket az emberek mindennapi életében.
https://www.worldbeeday.org/en/about/supporting-projects.html
A Néprajzi Múzeumot elhagyva felkerestük a közelben található közösségi teret. A Metelkova egy elhagyott kaszárnya területén fekszik, melyet a katonaság kivonulása után területfoglalók vettek birtokba, és egy alternatív kulturális közösségi teret hoztak létre itt.
A délután további részében körbejártuk Ljubljana belvárosát, hajókirándulást tettünk a Ljubljanicán, majd visszatértünk a szállásunkra, Mednoban. Este egyik résztvevőnk szórakoztatott bennünket citerán előadott bakonyi és moldvai dallamokkal és népdalokkal.
3. nap – 2018.09.05.
A harmadik napon kora reggel útra keltünk az olasz határ felé, ahová a ZBORZBIRK projekt két munkatársa, Mojca Ravnik és Munda Hirnök Katalin kísértek el minket. Az említett projekt az előző uniós támogatási ciklusban valósult meg, célja határokon átnyúló együttműködések létrehozása és támogatása volt. A projekt keretében a múltban a helyi lakosság által létrehozott történelmi kulturális javak és gyűjtemények felkutatása, fejlesztése és népszerűsítése valósult meg, 11 konzorciumi partner együttműködésével, 33 helyszínen, az olasz és a szlovén határ mindkét oldalán.
http://zborzbirk.zrc-sazu.si/it-it/home.aspx
Arra nem volt lehetőségünk, hogy az összes helyszínt felkeressük, így néhány, valamilyen szempontból különlegesnek számító gyűjteményt látogattunk meg a nap során. Első állomásunk Kambreško falucska volt a szlovén oldalon, ahol a Lukčeva farm gyűjteményét tekintettük meg. A gyűjtemény egy magánházban található, gazdája Jožica Strgar. Házigazdánk szívélyesen fogadott, szabadtűzön főzött malátakávéval és frissen sütött almás pitével kínált minket, majd körbevezetett a kiállításban. A gyűjteményt Jožica elhunyt férje kezdte összeszedni, a kiállítást is ő készítette belőle, elsősorban 1. világháborús relikviákból. Az utóbbi években Jožica gondozza, tervei közt szerepel a kiállítás újragondolása és átrendezése is. A gyűjtemény nem kap állami támogatást a fenntartásra, adományokból és a helyi turisztikai hivatallal megvalósuló együttműködés révén tartják fenn.
https://as.parsis.si/zborzbirk/zbirka-it.a5w?zid=1015
Kambreško után az olasz határ túloldalára indultunk. Kanyargós hegyi szerpentineken haladva értünk el San Pietro al Natisonéba, ahol ebéd után felkerestük az SMO múzeumot.
Az SMO multimédiás tartalmakkal mutatja be a helyi szlovén nyelvjárást és népszokásokat, mivel ezen a területen kevés a tárgyi emlék. Külön érdekessége a múzeumnak a beszélő könyvtár. Ha a kiválasztott könyvet az asztalra helyezik, megjelenik a szerzővel készített videó, és maga a szerző beszél az adott műről. A múzeumot elsősorban szervezett iskolai csoportok látogatják, és nem csak a szlovén kisebbség, hanem tisztán olasz tanulókból álló osztályok is.
http://www.smo-center.eu/ita/museo.php
Következő állomásunk a Rezia völgyében fekvő, néhány száz fős lakosú Stolvizza falucska volt. Itt két múzeumot is meglátogattunk: a Rezia-völgybeliek Múzeumát és a Köszörűmúzeumot. Mindkettő magánkézben van. A Rezia-völgy különleges abból a szempontból, hogy lakói egy archaikus szlovén nyelvjárást beszélnek, ám nincs szlovén nemzettudatuk, ugyanakkor olasznak sem vallják magukat, saját meghatározásuk szerint ők Rezia-völgybeliek, és saját, Rezia-völgybeli nyelvet használnak. Ezenfelül 1976-ban pusztító földrengés rázta meg Olaszország Szlovéniával határos eme régióját, melynek következtében a legtöbb tárgyi emlék elveszett. A helyiek ezért egészen egyéni megközelítéseket kerestek nyelvük és kultúrájuk megőrzése érdekében. A Rezia-völgybeliek Múzeumában Luigia Negro fogadott bennünket, néhány önkéntes diák társaságában. Kávéval és süteménnyel vártak minket, melynek elfogyasztása közben Luigia a helyi viszonyokról mesélt nekünk. A múzeum terei elég kicsik, ezért több csoportban tekintettük meg a kiállítást. A gyűjteményben kevés tárgyi emlék maradt meg, a nagy földrengést követően az egész épületet újjá kellett építeni, ekkor találták ki, hogy nyelvi emlékeket, népdalokat, népszokásokat és hagyományokat fognak gyűjteni. Rendszeresen tartanak foglalkozásokat gyerekeknek, ahol átadják ezt a tudást. Luigia szerint mi voltunk a valaha idelátogató első magyarok, ezért különleges ajándékkal készült számunkra: egy Mátyás királyról szóló helyi népmesét mondott el nekünk.
https://as.parsis.si/zborzbirk/zbirka-it.a5w?zid=1042
Sietve indultunk ezt követően a másik helyi gyűjteménybe, ahol Sandro Quaglia vezetésével az egykor a vidéket és az országot járó köszörűsök hagyományos eszközeivel és életével ismerkedtünk meg. A vándorköszörűsök jelentették valaha a kapcsolatot az elzárt völgyben lakók számára külvilággal, ők hozták és vitték a híreket, illetve nekik köszönhetően jutottak be a „külhoni” vívmányok a be.
https://as.parsis.si/zborzbirk/zbirka-it.a5w?zid=1041
Lassan sötétedett, mire itt is végeztünk és bár nehéz volt elszakadni a csodás hegyek látványától, indulnunk kellett vissza szlovéniai szállásunkra, hogy még elérjük a vacsorát. A gyorsabb visszajutás érdekében az autópálya és Ausztria felé vettük az irányt, így elmondhatjuk, hogy egyetlen nap alatt három országot is megjártunk.
4.nap – 2018.09.06.
Utolsó napunkon a kiadós reggelit követően felvettük uzsonnacsomagjainkat a szállóban, majd csomagjainkkal együtt buszra szálltunk, és bementünk Ljubljanába. Befejező helyszínünk a szlovén fővárosban az Iskolamúzeum (Slovenski solski muzej) volt. Az intézmény ottjártunkkor éppen felújítás alatt állt, így a kiállítások megtekintésére nem volt módunk, de részt vehettünk egy Osztrák-Magyar Monarchia korabeli iskolai foglalkozáson. Stane Okoliš múzeumigazgató rövid köszöntőjét követően átadta az „osztályt” a tanárt alakító múzeumpedagógusnak, és visszarepültünk 1906-ba, hogy részt vegyünk a tanórán. A foglalkozás alatt jónéhány szlovén szót és kifejezést megtanultunk, illetve bepillantást nyertünk a korabeli tanítási és nevelési (fenyítési) módszerekbe, melyek közül nem egy (kukoricán térdelés, szamárpad) számunkra sem volt teljesen ismeretlen.
http://www.ssolski-muzej.si/slo/
A hangulatos tanórát követően ismét buszra szálltunk, és célba vettük utolsó megállónkat, a Muraszombati Városi és Területi Könyvtárat. A könyvtárban Klaudija Skafar igazgató asszony és Papp József könyvtáros fogadtak minket. Az igazgatónő köszöntőjét követően Papp József előadásában bemutatta nekünk a könyvtárat, beszélt a könyvtár helyzetéről, az elérhető könyvállományról és a látogatottsági adatokról is. A könyvtárhasználók száma kiemelkedő a település jellegéhez és méretéhez képest, ami nagyban köszönhető az ott dolgozók hozzáállásának és szemléletmódjának. Meghatározó tevékenységük a bibliobusz üzemeltetése, amely a muravidéki, saját könyvtárral nem rendelkező települések lakóit látja el rendszeresen olvasnivalóval. A bibliobusz nem csak a határ szlovén oldalán jár, hanem rendszeresen felkeres Magyarországon található határközeli kistelepüléseket is. Az előadást követően lehetőségünk volt két csoportban bejárni a könyvtár tereit. A legnagyobb sikert a gyermekfoglalkoztató aratta, nem volt könnyű rávenni utastársainkat, hogy haladjunk tovább a teremből.
A hazaindulás előtt még tettünk egy rövid városnéző sétát a könyvár körül Papp József vezetésével. Sajnos a könyvtár mellett parkoló bibliobuszt nem volt lehetőségünk belülről is megnézni, de a könyvtár előtti téren végre sikerült elkészíteni a csoportképet, melyet az első nap óta terveztünk.
A hazaút során átbeszéltük a látottakat, hogy némi segítséggel szolgáljunk utasainknak beszámolóik elkészítéséhez. Sajnos a feszes program miatt nem nagyon volt lehetőségünk arra, hogy menet közben többször időt szakítsunk az élmények megbeszélésére és elemzésére, amire sokaknak lett volna igénye. Hazafelé több leszállási lehetőség is volt, így a dunántúliaktól hamarabb elbúcsúztunk. Este kilenc körül értünk Budapestre, ahonnan mindenki tovább indult hazafelé.
A négynapos út során rengeteg mindent láttunk, csodaszép tájakat és városokat, kiváló jógyakorlatokat és nagyszerű embereket ismertünk meg. Minden résztvevőnktől az a visszajelzés érkezett, hogy nagyon tanulságos és inspiráló volt az utazás, sikerült kapcsolatokat építeniük (egymás között és a külföldi intézményekkel is), ami jó kiindulási alapot adhat a jövőben saját közösségeik, intézményeik, önkormányzataik fejlesztéséhez.
