Észtországi jó gyakorlatokkal ismerkedtek a résztvevők a Cselekvő közösségek projekt utolsó tanulmányútján
Közös vacsora a magyar kultúrát népszerűsítő, tallinni Balassi Intézet vezetőjével, valamint több múzeum és a városi könyvtár megtekintése – ezek voltak a Cselekvő közösségek projekt utolsó tanulmányútjának legfőbb programjai.
A 4 napos szakmai úton 19-en vettek részt, közöttük dr. Arapovics Mária, a projekt szakmai vezetője és Soltész Edina projektmunkatárs. A csoportot Shafit Marina tapasztalt angol-orosz tolmács, idegenvezető kísérte. A helsinki átszálláskor több órát várakozott a csapat, így már az utazás során közelebbről is megismerték egymást a résztvevők.
Az első szakmai programra az utazás napjának estéjén került sor, amikor vacsora közben Orosz Tamással, a tallinni Balassi Intézet vezetőjével beszélgetett a csoport. A Balassi Intézet „fiókintézetei” 23 országban népszerűsítik a magyar nyelvet és kultúrát. Orosz Tamás igazgató, kulturális tanácsos ismertetőjében elmondta, hogy Magyar Kulturális Képviselet néven először 1992-ben a Helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központ alapított irodát, amely tíz évvel később önállóvá vált. A tallinni Magyar Intézet a magyar-észt kulturális kapcsolatok fejlesztésén dolgozik, és ismertté próbálja tenni Magyarországot Észtországban. 80 m2-es saját galériájában kiállításokat, könyvbemutatókat, koncerteket, filmvetítéseket, irodalmi esteket, valamint a nemzeti ünnepekhez és jeles napokhoz kapcsolódó kulturális rendezvényeket szervez. Célja, hogy a kortárs magyar művészetek által érje el a fiatal generációt. A magyar nyelv oktatásának és a finnugor kapcsolatok ápolásának nagy hagyománya volt a térségben, ez azonban hanyatlott a Szovjetunió felbomlását követően. A Tartui Egyetem magyar szakos oktatóival kötött együttműködéssel sikerült erősíteni a nyelvoktatást az országban.
A második napon az Anton Hansen Tammsaare Múzeumba látogattunk el
Az Anton Hansen Tammsaare Múzeum szakembereivel már korábbra nyúlik vissza a Cselekvő Közösségek projekt munkatársainak kapcsolata. Az igazgatónő, Maarja Vainó előadóként vett részt az Egerben megrendezett „In Partnership with Museum” nemzetközi konferencián. Az ott bemutatott utcafesztivál szervezéséről most a helyszínen is hallott a csoport, illetve megtekintette az Anton Hansen Tammsaare észt író lakásából és a társasházból kialakított múzeumot, amely festői környezetben, hagyományos észt faépületben található. Korábban a Tallini Múzeum részeként működött, később a két író munkásságát bemutató Tallini Irodalmi Központhoz tartozott, amely hatókörét az észt irodalom és a kultúra megőrzésére is kiterjesztette. Az igazgatónő bemutatta a múzeumot, bevezette a csoportot Tamsaare írói munkásságába. A kiállításon megtalálhatóak az író, Európa kiadónál magyarul megjelent regényei és elbeszélései is (Orcád verítékével; versek 1967, Sötét sziklák. Regény; 1970, Pünkösdvasárnap. Elbeszélések; 1978) . A múzeum egyik kiállítása az író életét, a másik a lakását mutatja be. Ezen kívül egy kis teremben időszaki kiállításokat és filmbemutatókat is tartanak, jelenleg épp az író életéről forgatott film kulisszatitkai tekinthetik meg a látogatók. A céljuk, hogy a művészeti alkotásokon keresztül az észt identitást erősítsék, támogassák az olvasás kultúrájának fennmaradását. Ennek érdekében az emlékhelyek megjelölésével virtuális irodalmi térképet hoztak létre. A Lydia Koidula költőről elnevezett utcában évente irodalmi fesztivált szerveznek egy másik szomszédos múzeummal. Jó partneri viszonyt ápol a helyi városvédő szervezetekkel, a helyi észt és a külföldi kerületek lakosaival, valamint az Írószövetséggel. Múzeumi Baráti kört is működtet. Alapvetően önkormányzati fenntartású, azonban 10% saját bevételt kell előteremtenie. Az állandó kiállítása 2006-ban készült. A magyar csoport megismerte az új kiállítás tervezésének koncepcionális dilemmáit is, amelynek középpontjában a digitális eszközök használatának mértéke állt. Az igazgatónő bemutatta a múzeumpedagógiai eszközöket, az író korabeli lakására fókuszáló kincskereső játékot, a gyerekek rajzaiból összeállított, Tamsaaree műveire épülő animációs filmeket, illetve a diákoknak készített társasjátékokat, a keresztrejtvényeket és egyéb bevonó eszközöket is.
A következő állomás az Észt Történeti Múzeum (MAARJAMÄE PALACE) volt.
A Történeti Múzeumba helyi busszal utazott a csoport, ugyanis a Tallinn Carddal az összes múzeumba való belépés mellett a helyi tömegközlekedés igénybevétele is térítésmentes volt. A kikötővárosban olyan nagy volt a felszálló köd, hogy semmit sem lehetett látni a tengerből. A múzeum a Maarjamae Palotában, a part egyetlen dombján, egy gazdag gróf korábbi rezidenciájában kapott helyet, az arisztokrata adományaként.
Az „Az én szabad országom” című állandó kiállítást és az intézményt a múzeum egyik kurátora, Karolina mutatta be. A kiállítás az Észt Köztársaság születésétől a napjainkig tartó időszakot, mindegy100 éves korszakot ölel fel. Az interaktív elemekkel teli tárlat 8 termen keresztül, egy-egy fordulópontra teszi a hangsúlyt, a legfőbb mérföldköveket mutatja be. Elsőként egy filmvetítésre, eseményekre alkalmas, régi bálterembe lépett be csoport, ahol egy szocreál körfestmény díszítette a falat. Az észt nép kevésbé hívő, talán az éneklés a közös vallásuk. 2019 nyarán, a függetlenség 200. évfordulóján az 1,3 millió lakosból közel 100 ezren énekeltek közösen az intézménny
el szomszédos mezőn. A panorámaképet ügyes technikával vetítőfelületté alakították és hétperces történelmet összefoglaló kisfilmet vetítettek le a magyar látogatóknak. Érdekesség még, hogy minden teremben van egy olyan félszobor, amely kérdés elé állítja a szemlélőt, a gyerekek számára pedig a címeroroszlán tappancsai jelzik a feladatokat. A kiállítás ötletes vizuális elemeket alkalmazott és ügyesen vonta be a látogatókat. A két világháború között például minden polgár észt nevet kapott. A magyarokat
fellelkesítette nevük észt hangzása és jelentése. Ez az audiovizuális eszköz nyerte el legjobban tetszésüket. A jelenkori termekben egyre több ismerős tárggyal – ruhával, eszközzel – találkoztak. A tárlatvezetést követően, a toronyból, a tengerpart csodás látványa tárult a csoport szemei elé, majd ebéd után, fakultatív programként, a Filmmúzeum meglátogatását vagy a parki sétát választhatták a résztvevők. A Filmmúzeum legnépszerűbb programja a „green screen” kipróbálása volt. Itt egy kétperces kisfilmben is szerepelhettek a látogatók. Az elkészített filmrészletet e-mailben meg is kapták a szereplők.
A tengerparti séta után a Tallinni Városi Könyvtárba (Tallinn Central Library) vezetett a csapat útja.
A városi könyvtárban az intézmény vezetője és munkatársai fogadták a Cselekvő közösségek projekt tanulmányútjának résztvevőit. Kaie Holm igazgató így fogalmazta meg az intézmény jelmondatát: „tegyük együtt gazdagabbá az életet!”
A nyilvános könyvtárban észt és külföldi irodalomi művek egyaránt megtalálhatóak. A könyvek mellett, van zenei gyűjteménye is a 17 fiókkönyvtárral rendelkező intézménynek. Hagyományos könyvtári szolgáltatásait digitálisan elérhető tartalmakkal, robotikával és táblajátékokkal egészíti ki. Innovációs laborjában sokféle számítógépes és egyéb technikai eszköz is megtalálható, van pedálul 3D-s nyomtató, lézergravírozó és jelvénykészítő gép is. Az intézmény népszerű szolgáltatásai a hangszer- és sporteszközkölcsönzés. Kiegészítő tevékenységként vannak bérelhető kerékpárjai és fix megállókkal rendelkező mobil buszokat is üzemeltet. Tallinn lakosságának 16%-a tagja az intézménynek, évente 72 ezren látogatják.
A könyvtár igazi közösségi intézmény, közel 100 klub (többek között olvasókör, nyelvi kávézó, házi feladat-író foglalkozás, valamint kézműves-, táblajáték-, sakk-, valamint utazó- és színjátszókör) működik az épületben. Tartanak koncerteket, társasjáték partikat, valamint segítik a hátrányos csoportokat is. Működik házhoz szállítás az idősek és a mozgáskorlátozottak részére, illetve a bevándorlók számára nyelvórákat tartanak. Figyelmet fordítanak a gyerekekre, például minden tanévkezdéskor könyvcsomagot adnak ajándékba az első osztályba lépő diákoknak. Rendszeresen megjelentetnek saját gyerekkönyveket, a könyvklubos gyerekek rajzaiból és történeteiből készített „Mi meséink” című kötetet kétszer adták ki. Az önkéntesség is dominánsan jelen van az intézményben, tavaly több mint 200-an közel 6000 órát teljesítettek a közösség szolgálatában.
A következő napon a Tartu Nemzeti Múzeumba látogatott el a csoport.
Az intézmény Észtország egyetlen állami fenntartású múzeuma. A csapatot fogadó Agnes Aljas néprajzkutató, a múzeum tudományos igazgatója régóta jó kapcsolatot ápol a Skanzen munkatársaival, különösen dr. Cseri Miklós főigazgatóval.
A néprajzi gyűjteményt őrző, a várostól közel 2 km-re található múzeumépületet két éve építették. Nemcsak az észtek mindennapos életét bemutató tárlat csalogatja ide a látogatókat, hanem különleges, új épülete is. A számos díjat elnyert a múzeum, 2018-ban az év európai múzeuma lett (European Museum of the Year Award (EMYA). Tartu, néprajzi gyűjteményével és a 110 éves egyetemével Észtország kulturális fővárosa. A múzeum jelenlegi helyén korábban egy gazdag német család kastélya állt. 1944-ben lebombázták, helyén egy megközelíthetetlen, szovjet katonai reptér épült, ahol még atommeghajtású repülőgép is állomásozott. Észtország újjászületését követően a repteret megszüntették, a terültet megtisztították. A múzeum építésére 2006-ban írtak ki pályázatot, amelyet egy fiatal külföldi építészcsapat nyert meg. Egy olyan épületet álmodtak ide, amely modern, ugyanakkor emlékeztet a múltra. A 75 millió eurós beruházást sok vita és botrány kísérte, mire elkészült az épület. A múzeum egyben rendezvényközpont is, évente közel 600 programot tartanak. Tavaly például a Metallica koncertezett ott. Agnes szinte a pincétől a padlásig körbevezette a csoportot, megmutatta az irodákat, a restauráló műhelyeket és egyéb tereket is. Elmondta, közel 30 féle múzeumpedagógiai foglalkozást tartanak, amelyeken évi 20 000 gyerek vesz részt. Baráti körüknek csaknem 4 000 tagja van, ebből közel 200 önkéntes aktívan vesz részt a múzeum tevékenységében.
Elsőként a „Találkozások” című kiállítást nézte meg a csoport, amely innovatívan és párbeszédre sarkalló módon mutatja be az észtek mindennapi életét. A kiállítás a jelenből a múltba tart. A látogatókutatás során tapasztalták, hogy a jelenkor tárlói népszerűbbek, mint a régmúlt részei. A vendégek úgynevezett „okosjeggyel” lépnek be a kiállítótermekbe és 8 nyelv közül választhatnak az információstableteken. Ez alkalmas a látogatókutatásra is, hiszen nap végén leolvasható, melyik tárlón, melyik szöveget és milyen nyelven olvasták el. Az észtek életét bemutató kiállításon betontömbök jelzik a mérföldköveket. A kutatásokra alapozott kiállítás koncepciója az, hogy többféle alternatívát felmutatva beszélgetésre késztesse a látogatókat, a családtagok elmeséljék egymásnak az általuk ismert történeteket. Gondolatot ébresztenek például az egykor divatos farmercsempészésről, valamint a korábban határvidéknek számító tengerpartról, ahol fénycsóva pásztázott esténként, amikor a katonák felgereblyézték a homokot. Ezt szimbolizálva, ha rálép valaki a homokpartra, fénycsóva világítja meg.
Ezt követően az „Ural visszhangja” című kiállítást tekintette meg a csapat. A tárlat az uráli népek életét, a finnugor nyelvcsaládhoz tartozó, azonban önálló országgá, nemzetté nem váló népcsoportok életmódját mutatja be. Az impressziókat adó, érzékekre ható kiállítás számtalan kutatás tudásanyagát dolgozza fel.
A nap folyamán a csoportot végigkísérte az Aarhusi Egyetem egyik magyar hallgatója, aki néprajzos végzettségét követően, kulturális örökségvédelem mesterszakon folytatja tanulmányait, és az Észt Nemzeti Múzeumban tölti szakmai gyakorlatát.
A múzeumlátogatást követően a belvárosba látogatott a csoport. Másnap korán reggel indult a reptére és Helsinki átszállást követően érkezett Ferihegyre.
A visszajelzések alapján, tapasztalatokban gazdag, nagyszerű szakmai út volt.
könyvtárosnő magyar nyelven kalauzolt körbe bennünket, és igen alapos képet kaphattunk a könyvtár működéséről. A könyvtár 1811-ben, a János főherceg alapította belső-ausztriai Nemzeti Múzeum részeként jött létre, akkor harmincezer kötettel. A következő évben már, mint önálló könyvtár nyitotta meg kapuit a lakosság előtt is, így hozzáférhetővé téve a tudást minden felelős állampolgár számára. Az épület, bár 2012-től korszerűsítve lett, ma is eredeti helyén található.Az ún. Johanneumsviertel, múzeumi negyed részeként, a modern építészet eszközeivel kibővített terekkel várja az olvasókat. Gyűjteménye jelenleg több mint 760 000 kötetet tartalmaz, köztük 85 ősnyomtatványt, amelyből egynek fakszimiléjét mi magunk is megcsodálhattuk. Ezenkívül 25 000 darabos digitális archívuma van. . Elsődlegesen a Stájer tartománnyal kapcsolatos mindennemű kiadvány gyűjtésére szakosodott, de a kor igényeihez igazodva gyermekkönyvtári részleggel is várja a fiatal olvasókat.
A délután folyamán a Kunsthaus-t, magyarul Művészetek Házát néztük meg. Ott beszélgettünk Monika Holzer-Kernblichlerrel, a Művészetek Háza és az Új Galéria képzési részlegének vezetőjével, valamint Eva Ofnerrel, a Művészetek Háza és a Johanneumsviertel múzeumi központ közönségszolgálati vezetőjével, aki egyúttal az akadálymentes múzeum felelőse is. Mint megtudtuk a Johanneum egyfajta egyesített múzeumi központ, amely tíz intézményből áll. A Természettudományi Múzeum, a Régészeti és Érmegyűjtemény, a Grazi Új Galéria, a Művészetek Háza, az Eggenberg Kastéy és Régi Galéria, a Szabadtéri Múzeum (ez voltaképpen egy szoborpark), a Művelődéstörténeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum (egy fiók intézménnyel), a Stainz kastély (amely vadászati és mezőgazdasági gyűjteménynek ad otthont) és a Trautenfels Kastély (szintén mezőgazdasági gyűjteménnyel) tartoznak ebbe az egyesített múzeumi központba. A Művészetek Házát Christof Elpons, a Művészeti és Építészeti Osztály munkatársa mutatta be nekünk. Graz 2003-ban elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet, amelynek keretében került sor a jelenlegi épület megálmodására és felépítésére. Akár megnyeri valakinek a tetszését, akár nem, emellett a merész, 11 100 m2-es hasznos alapterületű építmény mellett nem lehet szó nélkül elsétálni. Amilyen formabontó ez az építészeti alkotás – amelyet külön tárlatvezetéssel is be lehet járni, – olyan igyekezettel próbálnak az ott dolgozó munkatársak évről-évre új, innovatív kiállításokat és közösségi eseményeket megvalósítani benne.
Utazásunk harmadik napján a Frida & Fred Gyermekmúzeumban jártunk. Lina Lexner, pedagógiai projektasszisztens mutatta be nekünk az intézményt. Nem hagyományos értelemben vett múzeumról van szó, hanem egy helyről, ahol a gyermekek, szüleik társaságában az informális tanulás módszerével sajátíthatják el a társadalmi működésekkel kapcsolatos alapismereteket. Az épület maga kétszintes, így egyszerre két projekt valósulhat meg benne. Jellemzően évenként új tematikák készülnek. Jelenleg egy, a pénz jelentésével, történetével és használatával kapcsolatos-, valamint egy festészeti témájú programban vehet részt az idelátogató. A projektek finanszírozása egyrészt a stájer regionális kormányzat és a városi önkormányzat által biztosított állandó keretből, ezen kívül pedig pályázatokból és szponzorok támogatásával valósul meg. Vannak esélyegyenlőségi kezdeményezéseik is, kapcsolatban vannak a város szegényebb negyedeinek iskoláival, akikhez kimennek és közös projekteket valósítanak meg. Az intézmény nagymértékben használja a közösségfejlesztés módszereit.
Természettudományi Múzeumban Michael Pinter botanikus kísért minket. A tematikus tárlatokban minden teremben található egy interaktív felület, amit a jobb megtalálhatóság kedvéért zöld színnel jelölnek. A múzeum sok tematikus programot szervez olyan témakörökben, amelyekben helyi cselekvéssel is el lehet érni változást a környezettudatosság érdekében. Ilyen például a Méhes-nap és a Denevérek-éjszakája is. A későbbiekben pedig a középkor óta fennálló Fegyvertárat és a Néprajzi Múzeumot tekinthettük meg.
A múzeum több civil közösséggel működik együtt. A helyi rádiósok egyesülete segítette például a hetvenes évekbeli telefonközpont kialakítását. Az intézményben közel 250 önkéntes tevékenykedik, főként a hétvégi programokban. A rövid bemutatót követően a helyi ízeket felvonultató aprósüteményeket is megkóstolták a csoport tagjai, majd az Emlékezet Házában a demenseknek szóló programot mutatta be a kiállítás kurátora. Egy Erasmus program keretében több európai skanzen – közöttük a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum – egy közös időseknek, demenseknek szóló programot dolgozott ki. Az Emlékezet Házát az 1950-es
