Horvátországi tanulmányutunk úticélja a festői környezetben fekvő, sokak által Fiumeként is ismert adriai kikötőváros volt. Az itt eltöltött négy napban betekintést nyerhettünk az ország harmadik legnépesebb városának kulturális életébe, és számos jó ötlettel gazdagodva térhettünk haza.
Talán a legmegkapóbb élmény annak az együttműködésnek a megtapasztalása volt, amellyel a város kulturális intézményei egymással együttműködve, a közösségek céljait szem előtt tartva igyekeznek segíteni egymást. Beszélgetéseink során elő-előbukkantak az elismerő szavak, ahogyan a legkülönbözőbb intézmények munkatársai egymás munkájáról beszéltek.
Rijekában az intézmények együttműködésének lehetőségét nagyban elősegíti, hogy Rijeka városa 2020-ra elnyerte az „Európa kulturális fővárosa” címet, és ezzel széleskörű fejlesztésre kapott lehetőséget. Ennek keretében a város hamarosan új kulturális központot kap, amely színháznak, galériának és a helyi civil szervezeteknek ad majd otthont, valamint a városi könyvtárnak is lehetősége nyílik a jelenlegi hat helyszínről egy, korszerű épületbe költöznie. A fejlesztéseket az Európai Regionális Fejlesztési Alap, a Horvát Kulturális Minisztérium és Rijeka Város Önkormányzata támogatja.
Utunk első tervezett programja a helyi magyar közösség egyik meghatározó alakjával, Viola Éva költőnővel történő találkozó lett volna. Viola Éva a HDMK Tengermellék-fennsíki megyei szervezetének elnöke, költőnő, a magyar népmesék horvát nyelvre ültetője. Nagyon sajnáltuk, hogy a személyes találkozóra végül nem került sor, de a horvát nyelvű, szépen illusztrált magyar népmese kötetet pár nappal később kézbe vehettük a rijekai városi könyvtárban.
Az elmaradt program kárpótlásául Kalliope Bakirdzi, idegenvezetőnk a metsző hideg széllel dacolva mutatta meg nekünk a belváros nevezetességeit.
Megérkezésünk másnapján a SMART Önkéntesközpontban (Volonterski Centar Rijeka) tettünk látogatást, ahol a központ részéről Marta Hauser és Tamara Fabac fogadott minket, valamint a Horvát Kulturális Központtól Anita Ladisics beszélgetett velünk.
Megtudtuk, hogy a SMART, a „Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítvány” jövőre ünnepeli huszadik születésnapját, és tizenkét éve működik az önkéntesprogramjuk. Bár nem kormányzati egység, de szorosan együttműködik a kulturális és szociális intézményekkel, iskolákkal, a helyi önkormányzatokkal, valamint más horvátországi önkéntesközpontokkal.
Pályázatírás, költségvetés, stratégiai tervezés témakörökben tartanak tréningeket, konzultációkat. Széleskörű adatbázissal rendelkeznek az önkéntesszervezetekről és önkéntesekről. Önkéntesmenedzsment képzéseket, konzultációkat tartanak, és kampányokat szerveznek.
Munkájukban nagy segítségükre van, hogy Horvátországnak tizenegy éve van önkéntestörvénye, és miniszteri szintű felelőse. Saját megítélésük szerint elég jó infrastruktúrával rendelkeznek. Négy nagy központjuk van, Rijeka, Split, Zágráb és Osijek (Eszék) városokban, ezen kívül további harminc helyi iroda működik országszerte.
A beszélgetés során az is kiderült, hogy az önkéntestoborzás és az önkéntesek megtartása terén ugyanazokkal a nehézségekkel kell megküzdeniük, amelyekkel mi is találkozunk idehaza. Elmesélték, hogy az intézmények szintjén még szükség van az önkéntesség erősítésére, de ugyanakkor pozitív példaként említették a rijekai városi könyvtárat, amelyet következő nap mi is meglátogattunk, és személyesen megtapasztalhattuk az ott zajló elhivatott munkát. A SMART Önkéntesközpont néhány éve együttműködik a magyarországi Önkéntes Központ Alapítvánnyal ( ÖKA ) is. 2019 áprilisában nemzetközi konferenciát tartanak az önkéntesség szerepe a kultúrában témakörben.
Anita Ladisics, a Susaki Kulturális Központ képviseletében beszélgetett velünk a „Rijeka 2020 – Európa Kulturális Fővárosa” projekt önkéntességi feladatairól. Mivel a „Rijeka 2020 – Európa Kulturális Fővárosa” projektet forprofit cég irányítja, amely nem szervezheti az önkénteseket, így ennek a feladatnak az ellátására kapcsolták be a kulturális központot a folyamatba, amelyet jelenleg Anita irányít. A legerősebb motiváló tényező az a lelkesedés, amellyel a lakosság az „Európa Kulturális Fővárosa” címet fogadta, ugyanakkor ez a legnagyobb kihívás is, hiszen a rendezvények sokasága miatt messze több önkéntesre lesz szükségük, mint amelynek koordinálására egy átlagos intézmény felkészült. Mintegy 4000 önkéntes bevonását tervezik. Az eddig jelentkezőknek mintegy ötven százaléka még semmilyen tapasztalattal nem rendelkezik az önkéntesség terén, így igyekeznek a korábbi fesztiválok önkénteseit bevonni, hogy ők a saját tapasztalataikat átadhassák az újonnan csatlakozóknak. Jellemzően a 18- 30 év közötti korosztályból kerül ki a legtöbb önkéntes, vannak munkanélküliek és nyugdíjasok is, jelenleg a legfiatalabb 16, a legidősebb 68 éves. Az önkéntesek feladatai olyan széles skálán mozognak, hogy az egyik legnagyobb felelősséggel járó feladatot vállaló, a programok kiválasztását és megvalósítását végig kísérő testület, az úgynevezett „polgárok tanácsa”, is egy 28 fős, önkéntesekből álló testület. Párhuzamosan zajlanak az intézményi egyeztetések és a csapatépítő önkéntestalálkozók, nemrégiben például origami készítő napot tartottak. Megkezdődtek a különböző tréningek, így hamarosan az akadálymentesítés témakörében tartanak majd egyet, és elkezdték a különböző célcsoportoknak szóló kampányok szervezését is. Az eddigi legnagyobb kampányuk a 2018 őszén megvalósított „Vonódj be!” kampány volt. 2019 tavaszára, a mostanában nagy népszűrégnek örvendő, „gerillakötés”-t tervezik, amellyel a lakosság bevonásával a köztereket teszik színesebbé, és egyúttal erősítik az egyűvé tartozás érzését.
A SMART-ban tett látogatásunkat követően egy kellemes tengerparti bisztróban ebédeltünk, ahol a multikulturalitás jegyében a falakat monarchiabeli magyar kereskedelmi plakátok díszítették.
A délután folyamán Rijeka egyik legészakibb kerületébe, Drenovába látogattunk, ahol egykor az olasz-jugoszláv határ húzódott. A Drenovai Helytörténeti Múzeumnak (Zavicajni Muzej Drenove) az alapterületét tekintve kicsi, egyemeletes, egykori határőrépület ad otthont. A múzeumot a „Határok nélkül” (Bezgranica) örökségvédelmi civil szervezet üzemelteti. Damir Medved, az intézmény igazgatója és Vesna Lukanovics, a „Határok nélkül”- örökségvédelmi civil szervezet helyettes elnöke meséltek nekünk a múzeum és a szervezet működéséről és terveikről. A találkozón a szervezet több tagja is jelen volt, köztük a szerényen háttérbehúzódó Christian Grailach, aki a drenovai helyi értékmegőrzés kezdeményezője, valamint a tizenhárom éve működő Drenovski list című helyi újság szerkesztője egészen a kezdetektől. Mindannyiunkat lenyűgözött ennek a kicsiny csapatnak az elhivatottsága, lelkesedése és ötletgazdagsága. Jobbnál jobb projektötleteket igyekeznek megvalósítani a modern technológiát is segítségül hívva.
Bár vendéglátóink szabadkoztak, hogy egyikük sem történész, a múzeum igazán értékes és innovatív. A kezdeményezők három fontos célt fogalmaztak meg. Ezek, elsőként a helyi emlékek gyűjtése, őrzése, amelyhez azonban a rendelkezésükre álló hely nem elegendő, ezért másodikként innovatív technológiák alkalmazása és végül harmadikként egy drenovai kulturális központ létrehozása.
A múzeum bár pici, mégis nagyon látványos. Éppen a helyszűke miatt praktikus a modern eszközök, QR kód, videovetítés alkalmazása, azonban mindezeket nagyon jó arányérzékkel keverik a hagyományos tárgyakkal, ötletes installációkkal.
Rengeteg projektet futtatnak egyidőben. Digitális archívumot hoztak létre, amelyet folyamatosan bővítenek, eddig több mint tizenkétezer dokumentumot digitalizáltak, leginkább a helyi iskola és egyház dokumentációját, de családi fotók digitalizálást is vállalják, minden esetben dokumentálva a fotók eredetét. Tervben van egy” Ki? Kicsoda?” digitális fotóazonosítási projektjük, és folyamatban van egy mesterséges intelligencia segítségével, a helyi, „csakavien” nyelvjárás megőrzését szolgáló projekt is. Mindeközben szerkesztik a helyi újságot, saját kiadványokat jelentetnek meg, helyet adnak a helyi képzőművészeknek, workshopokat tartanak és nyaranta a múzeum kicsiny udvarán a felnőtteknek dokumentumfilmvetítéseket, a gyerekek számára pedig bábelőadásokat szerveznek. Munkájukat 2011-ben kezdték, mindannyian önkéntesek, saját tőkéjük nincs, az ingyenes kiadványokhoz Rijeka város önkormányzatától kapnak, projektjeikhez pedig pályázatokból nyernek támogatást.
„Egészséges, mint a som”, tartja egy horvát szólás. Egyik projektjük, az itt őshonos húsos som megmentése, amelynek keretében feltérképezték a megmaradt töveket, nemrég pedig negyven önkéntes újabbakat ültetett. Kedves vendéglátóinknak köszönhetően volt szerencsénk megkóstolni a helyi somból készült, finom likőrt és lekvárt is. J
Ezután az információdús nap után, este felmentünk Trsat várába, ahol „kiszellőztettük” egy kicsit a fejünket, és élveztük adventi világításba borult vár és a város látványát.
A harmadik nap reggelén a szomszédos Opatija fürdővárosába kirándultunk, ahol a Horvátországi Turizmus Múzeumában ( Hrvatski Muzej Turizma ) Marin Pintur munkatárs mutatta be az intézmény működését és annak történetét.
Délután a rijekai Városi Könyvtárban Vesna Kurilics várt bennünket.
Vesna már ismerte a Cselekvő közösségek projektet, 2018. őszén előadóként részt vett a debreceni nemzetközi konferenciánkon. Jókedvű játékkal, fonaldobáló névmemorizálással kezdtük a programot. A játékosság egyébként is átszőtte az egész délutánt, kérdéseinket az Alice meséjéből ismert Nyúl óriás kalapjába dobhattuk be, és húzhattuk ki onnan; a beszélgetés végén pedig könyvmemorizáló versenyt tartottunk, amelyet „nomen est omen” egy könyvtáros kolléganő nyert meg. J Mindeközben betekintést nyerhettünk egy jól működő, nyüzsgő könyvtár életébe. Az önkéntesség a rijekai könyvtárban egészen 1998-tól jelen van. Jelenleg 50 önkéntest tartanak számon, akik javarészben hallgatók. A legfiatalabb 9 a legidősebb 70 éves. Mivel a hivatalos könyvtárosi munkát nem végezhetik, igyekeznek olyan feladatokra felkérni őket, amelyekben kiteljesedhetnek. Általában különböző programokban dolgoznak, hozhatják saját ötleteiket. Leggyakrabban olvasóklubbot vezetnek, gyerekfoglalkozásokat vagy kézművesfoglalkozásokat tartanak, szórólapokat készítenek vagy éppen idősek otthonában vállalnak felolvasást. A könyvtár mentorálással segíti őket, és különbözőképpen honorálja munkájukat, valakinek ingyenes könyvtárhasználatot ajánlanak fel, mások több könyvet 
kölcsönözhetnek, mint az általában megengedett.
Az olvasók megtartásának kulcsát a személyes kapcsolatban látják és abban, hogy a fiatalok esetében például igyekeznek nem befolyásolni a könyvválasztás. A különböző korosztályoknak különböző sarkokat alakítanak, így van például tinisarkuk is. 
Fontosnak tartják, hogy megszokássá váljon a könyvtárlátogatás. Általában arra törekednek, hogy a könyvtár olyan hely legyen, ahova jó bejönni.
Íme egy-két ötlet tarsolyukból. Rijekában minden év júniusában kéthetes városi gyerekfesztivált tartanak, ilyenkor egy-egy mesefigurának öltöznek. Így született pár éve a kétfejű „Nagy könyvimádó sárkány” is, akinek papírmasé figurája a gyermekkönyvtár kabalája. Hogy miért van kért feje? Nos, mert két fejjel egyszerre két könyvet is lehet olvasni! Jó kapcsolatot ápolnak a helyi hegymászó klubbal, akikkel évente háromszor kirándulást szerveznek, ennek során pedig minden alkalommal mintegy 120 résztvevőnek tartanak élő mesefelolvasást kint a természetben. A felnőtt könyvtár bejáratától pedig a parkettára festett, témakörönként különböző jelölések mutatják az ösvényt a polcokig.
Hazautazásunk reggelén a RiHub közösségi térbe látogattunk el, ahol Bernard Koludrovics, menedzser és Branka Cveticsanin programmenedzser tartottak előadást a „ Rijeka 2020 „ programról és a RiHub ebben vállalt szerepéről. A RiHub szerepe a civil kezdeményezések és a helyi önkormányzat együttműködésének erősítése.Rijeka város önkormányzatának finanszírozásával egy, a városközpontban álló, közel százéves épületet újítottak fel erre a célra, amely 1052 négyzetméteres alapterületével konferenciateremnek, közösségi térnek, irodáknak és co-worker munkaállomásoknak ad helyet. A „Rijeka 2020” program további infrastrukturális fejlesztésekre ad lehetőséget, amely egyúttal városrehabilitációt is jelent, hiszen a Rijekai Városi Múzeumnak a Cukorfinomító felújított épülete ad majd otthont, míg a Rijekai Városi Könyvtár, A Rijekai Bábszínház, az Ifjúsági Tanács a volt dohánygyár épületkomplexumában találhat új otthonra.
Érdemes rákeresni a http://rijeka2020.eu felületre, ahol a tervezett projektekről részletes leírást talál az érdeklődő.
A RiHub-ban tett látogatásunkat és egy finom ebédet követően hazaindultunk. A buszút során a résztvevők további, saját jógyakorlatokat osztottak meg egymással. A tanulmányút inspiráló volt , tele további együttműködési lehetőséggel.
