Bejegyzések

Közösséget építünk! – Ötödik módszertani szakmai nap

A közösségi tervezés, a kulturális intézményekkel való hatékony együttműködés, egy városrész közösségépítő folyamata állt a középpontban az ötödik módszertani szakmai napon, amely 2018. június 15-én zajlott a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban.

Óbuda 2006-ban indította el „Közösséget építünk” című projektjét, amelynek célja, hogy a kerületi fejlesztések a lakosságot bevonva, a helyi emberekre alapozva történjenek. A projekt indulását, a kerületi közösségépítő folyamatokat, a kulturális intézményekkel kialakított együttműködés rendszerét Bús Balázs, Óbuda polgármestere mutatta be köszöntőjében.

Ezt követően Népessy Noémi, az Óbudai Múzeum igazgatója beszélt a kultúra szerepéről a közösségépítésben. A kulturális ellátás fejlesztése több ütemben történt Óbudán: 2008-2013 között a kulturális intézményrendszer strukturális átalakítása és stabilizálása volt a cél, a 2014-2018 közötti időszakot már a lakosság felé fordulás, a széles körű kulturális szolgáltatásnyújtás jellemezte. A kulturális ellátást a következő alapelvek határozzák meg a kerületben: a gazdag kulturális, történeti hagyományok megőrzése; szabadidő kulturált eltöltése; az általános műveltség növelése; a hátrányos helyzetűek, illetve a fiatalok kultúrához való juttatása; hatékony kommunikáció; kulturális turizmus erősítése. Mindezt egy stabil, a kerület egészét lefedő, hálózatosodott intézményrendszer tudja biztosítani Óbudán.

Virág Benedek, Óbuda-Békásmegyer Városfejlesztő Nonprofit Kft. ügyvezetője Közösségi tervezés gyakorlata Óbudán címmel tartott előadást, folytatva a kerületben folyó közösségépítő munka bemutatását. A közterületek közösségi megújítása 2015-ben indult a városrészben. Az elmúlt három évben nagyon sok tapasztalatot szereztek a közösségi tervezés terén, amelyeket beépítve alakították ki a helyi lakosok bevonásának jelenlegi folyamatát. Az első alkalommal még kész terveket vittek a lakosság elé véleményezésre, ami nagyfokú bizalmatlanságot szült, nagy volt a szakadék a helyiek és a fejlesztők között. Ebből tanulva 2016-ban olyan folyamatokat indítottak el, amelyekbe már a tervezési folyamatba is bevonták a lakosokat. A következő lépés az volt, amikor már a kivitelezés előkészítésébe, sőt, az üzemeltetésbe is bevonták a lakosságot. A tapasztalatok alapján mostanra jutottak el oda, hogy a teljes beruházás során kapcsolatban vannak a helyiekkel. Egy-egy fejlesztési folyamatnál a következő célokat próbálják megvalósítani: valós igényeken alapuljon a fejlesztés; az emberek ismerjék meg egymást és jöjjenek létre közösségek; az emberek megértsék, hogy a közterület az övék. A közösségi tervezés talán legfontosabb eredménye: megnőtt a bizalom a lakosság körében.

Végezetül Dr. Csanádi Gábor, az Önkormányzati Koordinációs Iroda kutatási elnöke beszélt az „Önkormányzati fejlesztések figyelemmel kísérése II.” (ÖFFK II.) elnevezésű kiemelt projekt kutatásának eredményeiről. A projekt során az önkormányzati működést érintő három kutatást valósítottak meg, melyek eredményeként az önkormányzati működést segítő módszertani anyagok és útmutatók kerülnek kidolgozásra.  A kutatás során többek között megnézték, mitől függ a részvétel megléte vagy hiánya, illetve a bevonás mértéke egy-egy településen. Ebben kulcstényező, milyen típusú helyi identitással rendelkező közösségek vannak. A bevonás és a részvétel nagyon bonyolult folyamat, hiszen a helyi közösségek nagyon heterogének, ezért nehéz előre megjósolni, melyik módszer hol fog működni.

A szakmai nap zárásaként műhelymunkán vettek részt a jelenlévők. A Települési „szerepjáték” során a résztvevőknek egy valós települési problémára – az adott településen a sok rendezvény nincs összehangolva – kellett megoldási javaslatokat keresni. Összesen 10 csoport dolgozott együtt, hogy a képviselt intézmény/szervezet vagy csoport egyedi tulajdonságait, képességeit és lehetőségei figyelembevétele dolgozzanak ki módszereket az együttműködésre.

            

   

    

Közösségi múzeum – a múzeumok társadalmiasítási lehetőségei

Mit nevezünk közösségi múzeumnak, hogyan lehet a múzeumokat társadalmiasítani, milyen jó gyakorlatokat ismerünk a múzeumok részvételi alapú működtetésére – többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ a szakemberek a „Társadalmiasítási és esélyegyenlőségi módszerek a gyakorlatban” című módszertani szakmai napon 2018. január 22-én, a Skanzenben. A délelőtti plenáris előadások után esélyegyenlőségi jó gyakorlatokat ismerhettek meg a résztvevők a kulturális közösségfejlesztő mentorok bemutatóiból.

 

Az egybegyűlteket először dr. Cseri Miklós, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója köszöntötte. Ezt követően dr. Csonka-Takács Eszter, a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság igazgatója tartott egy rövid előadást a kulturális örökség európai évéről. Az európai év szlogenje „Örökségünk: a múlt és a jövő találkozása”, amely Európa kulturális hagyatékára és a kontinens sokszínű kultúrájára kívánja felhívni a figyelmet. A kulturális örökség európai éve kapcsán Csonka-Takács Eszter beszélt az SZKÖ Igazgatóság munkájáról is, kiemelve, milyen fontosak azok a közösségek, amelyek a szellemi kulturális örökség hordozói, fenntartói, éltetői.

 

Berényi Marianna, a Magyar Nemzeti Múzeum Kommunikációs és Stratégiai Főosztály főosztályvezetője a Nemzeti Múzeum példáján mutatta be, egy országos múzeum miként nyithat a közösségek felé, hogyan tudja bevonni a működésébe a helyi civileket. A Nemzeti Múzeum az első múzeumunk, szimbolikus tér és intézmény, a nemzeti örökség őrzője, a Kárpát-medence történelmének letéteményese, mindenki múzeuma – mégis hogyan tud egy ilyen nagy múltú intézmény közeledni a közösségek felé.

Berényi Marianna kiemelte, a múzeumok, így a Nemzeti Múzeum alapítása is közösségi esemény volt, az egész társadalom magáénak érezte, minden társadalmi rétegből kerültek ki adományozók. Ez az erős közösségi elköteleződés a későbbiekben is jellemző volt, például a Múzeumkert is civil kezdeményezésre, civilek adományaiból épült meg.

A múzeumnak ma is célja, hogy megerősítse a közösségek, civilek személyes kötődését. Több közösségépítő programja is van az intézménynek. Működik önkéntes program, de a szakmai munkába is igyekeznek bevonni civileket, közösségeket. Pl. az Ige-Idők kiállításban közel 100 intézmény 400 tárgya volt látható, és folyamatosan vették fel a kapcsolatot vallási közösségekkel, amelyeknek személyre szabott programokat szerveztek. Nyissuk ki a kiállítást! című új programjukkal a szakmát és a civileket szeretnék megszólítani 2018-ban: beszélgetőtereket hoznak létre, hogy egy-egy tematika köré szerveződve járják körbe az adott témát.

Végezetül Berényi Marianna a Múzeumkert rekonstrukciója kapcsán kirobbant botrány válságkommunikációján keresztül mutatta be, hogyan lehet hitelesen tájékoztatni a nyilvánosságot, hatékonyan bevonni a szakmai civil szervezeteket, és gyümölcsöző kapcsolatot kiépíteni velük.

 

Havasi Bálint, a Balatoni Múzeum igazgatója a regionális, megyei múzeumok társadalmiasítási lehetőségeiről és jó gyakorlatairól beszélt. Ő is a múzeum alapításával kezdte előadását, kiemelve, hogy a Balatoni Múzeum, hasonlóan sok más, a 19. századi múzeumalapítási láz korszakában létrejövő múzeumhoz, helyi, civil kezdeményezésre jött létre. Célja a Balaton kultusz ápolása volt. A múzeumot az 1949-es államosításig a Balatoni Egyesület működtette és tartotta fenn. Ez a példa is rámutat arra, a múzeumok közösségi alapú létrehozása és működtetése nem újkeletű, és az intézmények története segíthet feltárni azt, milyen közösségi kapcsolata volt korábban egy-egy múzeumnak.

Ennek tükrében mi a múzeum, és mi a feladata a 21. században? Az ICOM (International Council of Museums; Múzeumok Nemzetközi Tanácsa) Etikai Kódexe, valamint a NEMO (Network of European Museum Organisations) definíciója ad támpontot arra vonatkozóan, milyen a korszerű múzeum ma. Eszerint a múzeum a társadalom fejlődésének szolgálatában álló, a köz számára nyitott intézmény, amely a közösségeket szolgálja. Havasi Bálint hozzátette, nagyon sok hazai múzeum ezek szerint az elvek szerint dolgozik, azonban gyakran nem tudatosan, hivatalosan dokumentálva.

Az elméleti bevezető után Havasi Bálint röviden bemutatta azokat a jó gyakorlatokat, programokat, amelyeknek keretében a Balatoni Múzeum együttműködött civil szervezetekkel, közösségekkel. Ilyen például a MŰSZAK projekt, amelynek során a keszthelyi alkotótáborba visz ki minden nyáron a múzeum tárgyakat, a tábor tagjai pedig a múzeumban látványfestettek. A közösségi régészet keretében a vállusi Szentmiklóskút nevezetű pálos monostor régészeti feltárásában vett részt a múzeum, amely civil kezdeményezésként indult el, és helyiek finanszírozták a feltárást is.

 

A délelőtti program zárásaként Majnár Márta, a Magyarországi Tájházak Szövetsége ügyvezető elnöke mutatta be a tájházak közösségi szerepvállalását. Majnár Márta kiemelte, napjainkban egy jó tájház a szellemi örökség átadásának élő színtere, közösségformáló erő, olykor turisztikai attrakció, ezért fontos, hogy hiteles, az adott településre, településrészre jellemző tartalommal fogadja látogatóit. A tájházak több funkciót is ellátnak, amelyet a helyi civil társadalom szerepvállalásával és bevonásával tudnak még hitelesebben, hatékonyabban elvégezni. Hazánkban is már számos olyan tájház működik, amely civil kezdeményezésre jött létre, helyi közösségek működtetik, tartják fenn.

Majnár Márta több példát, jó gyakorlatot is bemutatott, hogyan tud egy lelkes közösség életre hívni és működtetni egy tájházat. Először egy friss példát hozott Mura vidékről, Szécsiszentlászlóról, ahol a helyi fiatalok a falu egyik leromlott állapotú épületéből álmodtak tájházat. A közös tervezésbe, kivitelezésbe, gyűjtésbe bevonták a helyieket, az önkéntes munkával készülő tájház nevéről, logójáról is a település egészét megszólítva döntenek. További jó gyakorlatokat is hozott Majnár Márta: ilyen a Magyarlukafai Néprajzi Műhely, a Kézművesek Baranyai Egyesülete Zengővárkonyban, a Kajárpéci Kézműves Kör, a Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény vagy a kéméndi tájház. Egyre több tájház él az online média eszközeivel is, van saját honlapjuk, Facebook oldaluk, amelyen keresztül kommunikálnak a közösségeikkel.

 

A plenáris előadások után, délután a Szabadtéri Néprajzi Múzeum esélyegyenlőségi ismeretátadási programjait mutatták be a gyakorlatban. Majd ezt követően a kulturális közösségfejlesztő mentorok regionális csoportokban az elmúlt időszakban közösen gyűjtött jógyakorlataikból esélyegyenlőségi témájú példákat mutattak be.

 

Könyvtár és Közösség - előadás

„Könyvtár és Közösségek” – módszertani szakmai nap az Országos Széchényi Könyvtárban

2017. augusztus 28-án a Cselekvő közösségek – aktív közösségi szerepvállalás projekt (EFOP-1.3.1-15-2016-00001) szakmai megvalósítók, a mentorhálózat és a projektmenedzsment számára, a módszertani gyakorlatok folyamatos fejlesztése céljából egész napos rendezvényt szervezett az Országos Széchényi Könyvtár.

A program egyik célja az volt, hogy a projektben dolgozó valamennyi munkatárs, különösen az ország településein tevékenykedő, a kulturális intézményekkel kapcsolatokat ápoló, vagy éppen kialakító mentorok képet kapjanak a könyvtárak közösségszervező, közösségépítő-fejlesztő tevékenységeiről. Ezt a délelőtt folyamán elhangzó előadások tették lehetővé, amelyek azon túl, hogy konkrétan kapcsolódtak a projekt kiemelt módszertani fejlesztési feladataihoz – közösségfejlesztés, önkéntesség, esélyegyenlőség – megalapozták a délutáni workshop-koncepciót is.

A rendezvényt Fehér Miklós, az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtári Intézet (OSZK-KI) igazgatója nyitotta meg. Köszöntőjében a könyvtárak, könyvtárosok tevékenységének fontosságára és az olvasás, a mesemondás közösségteremtő erejére hívta fel a figyelmet.

A műhelynap első előadását Jávorka Brigitta (OSZK-KI) tartotta „Közösségfejlesztés könyvtári környezetben – nemzetközi kitekintéssel” címmel, melynek fő témája a könyvtári közösségépítés, illetve ehhez kapcsolódóan a könyvtári terek újraértelmezésének kérdése volt. Külföldi szerzők (Oldenburg, Audunson) tanulmányait és számos nemzetközi (antwerpeni, zaragozai, bécsi, oslói) példát felidézve mutatott rá arra, hogy a kihívások ellenére is látható közösségépítő eredményeket tudnak felmutatni azok a könyvtárak, amelyek tevékenységüket az általános szolgáltatásokon túl a környezetükből adódó, meglévő látogatói igényekhez tudják igazítani.

Őt Péterfi Rita, a Pest Megyei Könyvtár megyei hálózati vezetője követte a pódiumon. „Olvasásfejlesztés Pest megye kistelepüléseinek könyvtáraiban – avagy hogyan szolgálja az olvasásfejlesztés a kistelepülések közösségeinek épülését?” című előadásában rámutatott a Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer (KSZR) 2013 óta betöltött szerepére az 5000 fő alatti települések könyvtáraiban. Kiemelte továbbá, hogy az olvasás tanítása ugyan iskolai feladat, de a családi környezet és a könyvtár szerepe is rendkívül fontos: a kulturális intézmények az iskolai tanmenet szabta kötöttségektől mentesen, szabadabban vehetik ki részüket az olvasásfejlesztési, közösségépítési, esélyteremtési folyamatból. A jó gyakorlatok sorában többek közt papírszínházi mesélés, a fóti speciális igényű gyerekek gyermekotthonával közös olvasásfejlesztő foglalkozás és író-olvasó találkozók is szerepeltek.

Mikolasek Zsófia, a tatabányai József Attila Megyei és Városi Könyvtár osztályvezetője „Könyvtármozi és más közösségépítési jó gyakorlatok” címmel tartott előadást. A könyvtármozit olyan településeken lehet megvalósítani, ahol működik a KSZR. A vetítések célja az, hogy a magyar filmek ezen a csatornán is eljussanak a közönséghez. Ugyanakkor a vetítéseket közös foglalkozások követik, amelyekhez óravázlatok, foglalkozáscsomagok, kvízek készültek, s a tapasztalatok szerint a program remek közösséggé kovácsolja a résztvevőket.

Csépányi Zoltán az egri Bródy Sándor Megyei és Városi a Könyvtár munkatársa. A könyvtárban örömmel vesznek részt a munkában mind felnőtt, mind diák önkéntesek, önkéntesek vezetésével hozták létre pl. a TiniZugot is 2015-ben. A felnőtt és a gyerekkönyvtár elkülönült korábban, szükség volt az átmenetre is – így merült fel egy nagy olvasásnépszerűsítő játék ötlete. A „Nagy Könyves Beavatás – egy kreatív kihívás a közösség és a partnerség szolgálatában” című előadásában a Nagy Könyves Beavatás nevű – 2016-ban indult, és záróeseményét, eredményhirdetését idén március 25-én, az Országos Széchényi Könyvtárban megtartott – olvasásnépszerűsítő rendezvényt mutatta be. A program résztvevői – 14-20 éves fiatalok – hét csoportot alkottak, tagjaik pedig hét fordulóban választották ki egy 210 tételes, kötelező olvasmányokat nem tartalmazó listából azokat a könyveket, amelyeket közösen olvastak el. Ezt az elolvasott műhöz kapcsolódó játékos, kreatív feladatok követték, például egyes jelenetek eljátszása, montázs készítése, új könyvborító tervezése, vagy éppen a cselekmény összefoglalása SMS-ben. A rendezvény hét fordulója során az úgynevezett „Beavatott (olvasó)klubok” tagjai más könyvtári programokon is részt vehettek és találkozhattak a többi csoporttal is.

Könyvtár és Közösség - előadás

Csépányi Zoltán előadása

Végül Csobán László, a pécsi Csorba Győző Könyvtár munkatársának előadását hallhatta a közönség „Hátrányos helyzetűek a könyvtárbuszon” címmel. Megtudhatták, hogy Baranya megyében két könyvtárbusz üzemel, amelyek EU-s forrásból, 2010-ben, illetve 2014-ben álltak szolgálatba, jórészt a megye társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból problémákkal küzdő, és jelentős munkanélküliséggel sújtott területein. A mobilkönyvtárak havonta kétszer jutnak el egy-egy apró településre, s ezek az alkalmak – mint az az előadásból kiderült – személyeket, sorsokat és történeteket érintenek és alakítanak. A könyvtárbuszok, az ott elérhető ismeretek, könyvek, újságok, informatikai eszközök, nem utolsósorban a könyvtárosok személyes hozzáállása, empátiája túlmutat a könyvtári szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosításán, ugyanakkor az egyes települések életében jelentős szerepet tölt be, olykor az egyetlen közösségi találkozóhelyként is.

Műhelymunka

Műhelymunka

Az előadásokat követően 11 csoportban műhelymunka vette kezdetét, amelynek során minden résztvevő két, általa választott témában az alábbi módszertani útmutatók továbbfejlesztésében vett részt:

  • Mérés, értékelés
  • Társadalmiasítás
  • Esélyegyenlőség
  • Önkéntesség
  • Közösségfejlesztés
A műhelymunka egyik produktuma

A műhelymunka egyik produktuma

A műhelyfoglalkozás során minden csoport poszteren foglalta össze, tekintette át a munkacsoportban elhangzottakat.

A rendezvény dr. Arapovics Mária, a Cselekvő közösségek projekt szakmai vezetőjének összefoglalójával zárult.