Változatos vidék a somogyi: dombok, lankák váltják egymást, patakok szelik át, színes történelem és régi tradíciók teszik érdekessé a megyét.
Somogy megye volt a hatodik állomása annak a háromnapos belföldi tanulmányút sorozatnak, amelyet a Cselekvő közösségek projekt keretében szerveztünk. Ebben a megyében is számos jó tapasztalattal gazdagodunk a közösségfejlesztés, az esélyegyenlőség és az értékek őrzése terén. A résztvevők a Szolnok – Kecskemét – Dunaföldvár – Dombóvár útvonalon jutottak el az első célállomásig, a kaposvári Együd Árpád Kulturális Központig.
Az első nap délutánján a Közösségfejlesztő gyakorlatok a Együd Árpád Kulturális Központban cí,mmel Szalay Lilla igazgató mutatta be az Agorát, amelyhez 8 tagintézmény tartozik, többek között a Szivárvány Kultúrpalota is, valamint néhány klasszikus művelődési ház s, illetve közösségi ház, amelyekben összesen 26 civil szervezet működik. Ezek Kaposvár különböző városrészeiben tevékenykednek: munkájukban fontos szereppel bír a közösségfejlesztés, esélyegyenlőség és az önkéntesség. Kaposváron elkészült egy nagy kültéri közösségi tér, a Vigasságok tere – amit szintén az Agora üzemeltet. Az intézmény működését 80 százalékban az önkormányzat finanszírozza. Szalay Lilla a kisebb programok mellett, mint a Farsang, Május 1., két nagyobb programot említett meg: a „Rippl-Rónai Fesztivált”, ami tavasszal, májusban van és a „Miénk a város Fesztivált”, amelyet ősszel, szeptemberben rendeznek meg. Mint mondta, ezek a programok a leglátogatottabbak, és ingyenesen elérhetőek a lakosság számára. A közösségfejlesztéssel kapcsolatban elmondta, hogy elsősorban az amatőr művészetek terén látnak erre nagyobb esélyt, és abban az irányban is indultak el: pl.: mesemondó versenyt rendeztek, rajzpályázatokat hirdettek, amelyekkel egyelőre a gyerekeket tudják bevonzani. Formálódik a „Kívül-belül” környezeti szakkör is, amelynek a tagjai elsősorban pedagógusok, még informális szervezetként működnek és természetes anyagok felhasználásával készítenek képeket, művészeti alkotásokat.
Az Agora bemutatását követően Bata Zsolt, a kaposszentjakabi kisebbségi (roma) közösségi ház munkatársa beszélt arról, hogy egészen 2014-ig kellett várni a közösségi ház felépülésére, addig ezen a területen semmiféle közösségi tér nem létezett. agyon apró lépésekkel kezdtek építkezni, de nem igazán értek el sikereket egészen addig, amíg az épületbe, társbérlőként be nem települt az Ökomenikus Segélyszervezet, amely előbb az apró gyerekeknek kínált programokat, majd a közös munka során egyre nagyobb gyerekeknek teremtettek lehetőséget a közös játékra, fejlesztő foglalkozásokra. Bata Zsolt megjegyezte, hogy ha már behozták a gyerekeket, akkor rajtuk keresztül elérték a szülőket is. Jól működő Tini klubjuk van, foglalkoznak tehetséggondozással a FUND Alapfokú Művészeti iskolával együttműködve. A kisebbségi önkormányzat pedig az idén már gasztrofesztivált rendezett.
A szakmai konferenciát a Hotel Kaposban rendeztük meg.
Elsőként Sebestyén Árpádné a Tabi Városi Könyvtár intézményvezetője „Közösségi tevékenységek a Tabi Városi Könyvtárban” címmel tartott előadást, amelynek középpontjában a fiatalok elvándorlásának, illetve visszahívásának témája állt. A könyvtár közösségfejlesztő folyamatának célja elsősorban a helyi identitás kialakítása, erősítése. A lakosság igényeihez igazodva, a helyi adottságokra és Zichy Mihály grafikus fejedelemhez kötődő hagyományokra építve számos olyan programot szerveztek, amely felkeltette a helyiek érdeklődését, számos programot létrehozva ezzel: kézimunka szakkör, papírfonás, helytörténeti vetélkedő, helyi alkotók munkájának kiállítása. Részt vettek a Cselekvő közösségek projekt Közösségek Hete programsorozatában 2018-ban is. Jelentős rendezvényük a LokálpatrioTab – helytörténeti vetélkedő, amely az értéktári munka fontos része is. Négy településsel működnek együtt: Tab, Zala, Zics és Nágocs, valamint számos vállalkozás és civil szervezet veszi ki a részét a közös projektből.
Rázsits Veronika a Nagybajomi Alternaiv Ifjúsági Egyesület alelnöke előadásában az ifjúság bevonásával kapcsolatban mutatott be egy kiváló példát. Egy alulról jövő kezdeményezésből, egy, ma már 15 éve működő egyesület lett. Korábban előadásban is elhangzott, hogy nehéz a fiatalokat bevonni a közösségi munkába – erre az előadó azt mondta, nem kell hozzá más csak egy hely, ahol foglalkoznak velük. Ma már sok-sok olyan programjuk van, amit a fiatalok szívesen csinálnak: Mega-Láz vetélkedő a helyei és környékbeli fiatalok tehetségkutató programja; 24 órás vetélkedő, ahol a környékbeli csapatok mérik össze tudásukat, kitartásukat; Gólyafészek (mert gólyás település volt) – a családi és humánerőforrás központ kialakítása; Szőlőhegy – régi értékek nyomában – értéktári és hagyományőrző munka.
Vigmondné Szalai Erika, a Marcali Városi Kulturális Központ vezetője arról beszélt, hogy a városoknak értékük van, amelyek megszólítanak bennünket, s a pozitív szimbólumokkal szemben erős érzelmi kötődés jön létre az emberekben velük szemben, a negatív tartalmú szimbólumok viszont ellenérzést váltanak ki. A pozitív szimbólumok köré szerveződött közösségek eredményesebbek, jobban működnek, míg a negatívok esetében a közösségszervező folyamat akadozik, egyáltalán nem, vagy csak nagyon gyengén működik. Ezért Marcaliban azt találták ki, hogy minden kedvelt helyhez kötnek egy eseményt, olyanokat, amelyek a hagyományokra épülnek és fenttarthatók. Ilyenek a Rózsalugas, a Szerelmesek kútja, a Sövénylabirintus, a Gyóta-nyitogató, a Bizei Vendel nap, a Horvátkúti Pinceszer és a Boronkai Múltidéző is.
Szalai Tünde a Balatonboglári „Helyiérték” Gondolkodók és Alkotók Regionális Egyesületének programkoordinátora elmondta, hogy az egyesület egyik célja az volt, hogy tegyenek valamit az elvándorlás ellen, vagy ha mégis elmennek a fiatalok, akkor legyenek olyan közösségek, programok, amelyekért visszajönnek. Kiemelte, hogy az egyes közösségépítő folyamatokban milyen erős hatása van a személyes érintettségnek – része vagyok, benne vagyok, csinálom. Az egyesület a következő közösségi célokat határozta meg: mindenki számára elérhető programok szervezése; a fiatalság megtartása; a település kulturális sokszínűsége; külső források bevonása; a turizmus fellendítése; munkájuk elismertetése – eredmény: művelődési díj elnyerése. A számos általuk szervezett program közül a MÉTA-fesztivált és az ÉrtékPontot emelte ki, az utóbbihoz kapcsolódóan utalt az értéktári jellegű feladatokra.
Spanics Ágnes a somogyszobi Vilma-Ház kialakításán és működösén keresztül mutatta be az önkéntes munka közösségépítő erejét. Az alapítvány tagjai alakították ki az emlékházat, tartják rendben, s szerveznek különböző zárt és mások számára is nyitott programokat: Vilma nap, tojáspingálás, hímzés szakkör, disznóölés, májusfa kitáncolás stb. Sokat kirándulnak felfedezve a szomszédos települések hagyományit és értékeit is.
Madarász Anna, a Törökkoppányi Völgy Hangja Egyesület projektvezetője az egyesület közösségfejlesztési és gazdaságfejlesztési tevékenységét mutatta be. Az egyesület 2004-ben jött létre azzal a céllal, hogy fenntartható helyi gazdasági, társadalmi és környezeti rendszert alakítson ki. 2018-ban TOP-os pályázat megvalósításába kezdtek, amelynek célja egy integrált közösségi tér kialakítása – Hangya Ház; céljuk a kulturális nevelés, hagyományok őrzése, a kulturális alapú gazdaságfejlesztés elindítása már gyermekkorban – vállalkozási ismeretek gyerekeknek, helyi termékek előállítsa. TOP pályázat: „Múltunk összeköt” – a Völgy Hangja Egyesület + 8 konzorciumi partner.
Délután Karádra látogattunk, ahol a Karádi Hímzőkör tevékenységével ismerkedtünk meg. Szukits Sándorné, Györgyi mutatta be a Karádi Hímzőkört, amely az „Újra öltünk, örökítünk” NMI Művelődési Intézet programjához kapcsolódott és fejlődött tovább. A hímzőkörnek jelenleg 15 tagja van, közöttük olyanok is, akik más településről járnak át, illetve már „betelepült” német tagja is van a hímzőkörnek. Szukits Sándorné elmondta, hogy a településen a népművészetnek 3 ága van jelen: a népdal hagyományok, amelyből kiadvány is készült; a karádi táncok – az eszközös, ugrós táncok, mint a kanásztánc, a botos, a seprűs. A Karádi Táncegyüttes – Karádi Kortalan Karikázók Klubja, amelynek tagja öreg és fiatal. A harmadik ág pedig a hímzés, a karádi fehérhímzés, amelynek motívumait egy kis helyi minikiállítás keretében mutatták be a tanulmányút résztvevőinek.
A következő helyszínünk Bárdudvarnok volt, ahol Dr. Bánkuti Gyöngyi a „Van közünk egymáshoz” Alapítvány elnöke mutatta be a települést, illetve beszélt a további 16 településrészről, amely hozzájuk tartozik. Beszélt a Zselizi Kaláka Népfőiskoláról, amely egyfajta integrátori szerepet tölt be, koordinálja a programokat és az együttműködő partnereket. Jó kapcsolatot ápolnak az önkormányzattal és a helyi szociális szövetkezettel. Céljuk, hogy élhető környezetet teremtsenek és megtartsák, illetve odavonzzák a fiatalokat. A népfőiskola tagja a Kárpát-medencei Népfőiskola Hálózatnak. A település közösségeinek fejlődésében különösen fontos szerepet játszik az önkéntesség, hiszen több közösség vezetője – például a helyi színház – önkéntes alapon végzi a tevékenységét.
A tanulmányút harmadik napját a kaposvári Rippl Rónai Múzeumban kezdtük. Őszi Zoltán, a kaposvári Rippl Rónai Múzeum munkatársa beszélt a múzeumban folyó közösségfejlesztő munkáról, amely elsősorban a gyerekeket célozza meg. Már óvodás korban tartanak ismeretterjesztő foglalkozásokat, amelyeket általános iskolás korban tovább építenek, táborokkal, szakkörökkel. Azok a gyerekek, akikkel óvodás kortól foglalkoznak, később középiskolás korban is visszajárnak, rajtuk keresztül a szülőkkel is jó kapcsolatokat ápolnak. Elsősorban ismeretterjesztés, hagyományőrzés témakörben tartanak foglalkozásokat a múzeum keretein belül. Mivel a múzeumnak több kihasználatlan tere is volt, megszólították a civil szervezeteket, egyesületeket, amelyek közül több is a múzeumban tarja foglalkozásait: pl.: a Népművészeti Egyesület, Nyugdíjas Egyesület. A múzeumban működő egyesületek önkéntesként is szerepet vállalnak a múzeum által szervezett programok lebonyolításában.
A Szennai Skanzen volt a Somogy megyei tanulmányút utolsó állomása. Kovács-Hegedűs Orsolya, a Szennai Skanzen munkatársa előadásában elmondta, hogy az önkéntes munka már a Skanzen létrehozásánál is megnyilvánult, hiszen akinek a házát áttelepítették a szabadtéri múzeum területére, az részt vett a munkálatokban. Jó kapcsolatot ápolnak a településen működő iskolákkal és a helyi szakközépiskolával. A helyei kulturális egyesület rendszeresen tartja foglalkozásait a Skanzenben.
A múzeum több civil közösséggel működik együtt. A helyi rádiósok egyesülete segítette például a hetvenes évekbeli telefonközpont kialakítását. Az intézményben közel 250 önkéntes tevékenykedik, főként a hétvégi programokban. A rövid bemutatót követően a helyi ízeket felvonultató aprósüteményeket is megkóstolták a csoport tagjai, majd az Emlékezet Házában a demenseknek szóló programot mutatta be a kiállítás kurátora. Egy Erasmus program keretében több európai skanzen – közöttük a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum – egy közös időseknek, demenseknek szóló programot dolgozott ki. Az Emlékezet Házát az 1950-es
