Indulj el egy úton – Erdélyi tanulmányút
Négynapos erdélyi tanulmányúton vett részt egy 23 fős kulturális szakemberekből álló csoport július 9-12. között, hogy az Erdélyben működő kulturális intézményekkel, civil szervezetekkel ismerkedjen meg.
A tanulmányút első állomása Nagyszebenben volt, ahol a HÍD Egyesület képviselőivel, Balázs Enikő önkéntessel és Serfőző Levente elnökkel találkoztunk. Nagyszebenben háromezer magyar él, ez a lakosságnak kb. 2 %-a. Hasonló számú német kisebbség is él a városban, a többségi román lakosság mellett. Az HÍD Egyesület fő célja, hogy a térség magyar közösségének érdekeit meghatározza, képviselje és segítse. Az egyesületnek a magyarságnak szervezett programok mellett fontos feladata az is, hogy megmutassa az itt élő románoknak a magyar kultúrát. Az egyik legfontosabb eseményük pont az előző hétvégén megszervezett HUNGARICUM Napok az ASTRA szabadtéri múzeumban, ahol többek között gulyást is főznek. Idén több román csapat is volt, akik beneveztek a gulyásfőző versenyre. Az egyesület szervezi még az Ars HUNGARICA kulturális fesztivált is, ezen kívül FILM Napokat és szakmai konferenciákat tartanak.
Második nap a sepsiszentgyörgyi helyi intézmények képviselőivel találkozott a csoport. Először a Székely Nemzeti Múzeumba látogattunk el, ahol Vargha Mihály igazgató fogadott bennünket. A múzeumot Cserey Jánosné Zathureczky Emília alapította, aki 1875-ben a saját gyűjteményét tette közszemlére Kézdiszéken, majd ajánlotta fel az egészet egy székely múzeum létrejöttéhez. Ekkor létrehoztak egy alapítványt is, amely négy tantermet kapott a gyűjtemény bemutatására. Később, amikor kinőtték már ezeket a termeket, fogalmazódott meg az az igény, hogy önálló épülete legyen a múzeumnak. 1911-ben tették le a Kós Károly által tervezett épület alapkövét, amelyet helyi mesterekkel, helyi alapanyagokból építettek fel. A múzeum 1913-ban nyílt meg és a mai napig is ebben az épületben működik.
Vargha Mihály, miután bemutatta a múzeum történetét a kezdetektől napjainkig, beszélt az elmúlt tíz év munkájáról. A múzeumnak korábban nem volt túl jó a megítélése a városban, ezért az egyik legfontosabb feladatának azt tekintette, hogy újra beágyazza az intézményt a helyi társadalomba, kinyissa a kapuit, és kövesse azokat a magyarországi, nemzetközi trendeket, amelyek ma meghatározzák a múzeumi szakmát. Sok türelemmel, ötletességgel és intelligenciával sikerült is ezt megvalósítania. Ma már jól működő múzeumpedagógia programja, korszerű honlapja van, rendszeresen szerveznek kulturális eseményeket, együttműködve más intézményekkel.
Délután a Kónya Ádám Művelődési Házba látogattunk el, ahol Lázár-Prezsmer Endre igazgató és Knop Ildikó, program és projekt iroda vezető várta a csoportot, és mutatták be az intézmény működését. A művelődési házban számtalan klub, kör, társulat, kórus működik: a Magyar Férfidalárda és a Cantus Firmus vegyeskar, itt próbál a Visky Árpád Színjátszó Társulat, több néptánccsopornak otthona a ház, így a Fenyőcske/Rügyecske Ifjúsági és gyermek néptáncegyüttesnek, a Kincskeresők/Kincsek néptáncegyüttesnek és a Izvoraşul ifjúsági román néptánccsoportnak, itt működik a Gyárfás Jenő Amatőr Képzőművész Szövetség és a TEKERŐ népi zenekar is.
Ezt követően a MAGMA Kortárs Művészeti Galériába mentünk, ahol Kispál Attila és Kispál Ágnes fogadott bennünket. Egy rövid tárlatvezetés után Kispál Attila beszélt a galéria létrejöttéről, amely teljes egészében civil kezdeményezésre alakult meg, és egy egyesület működteti. Példa értékű az az elköteleződés, kitartás, ahogy az ötletből néhány frissen végzett képzőművész létrehozta ezt a kiállítóhelyet. Három éves előkészítő munka után nyitotta meg Kovászna megye a galériát, és bízta az egyesületre. Nemcsak helyi magyar, hanem román és nemzetközi művészek munkájának is helyet adnak – igyekeznek a kortárs művészet jelenlegi trendjeit megmutatni. Mára kialakult egy állandó törzsközönségük, akik nyitottak a kortárs művészetre. A kiállításokhoz rendezvényeket szerveznek, katalógust adnak ki, gyerekfoglalkozásokat szerveznek.
Az első nap estéjén a Szimpla teaházban (a budapesti Szimpla testvére) mentünk, hogy találkozzunk Majláth Szabó Attilával, hogy beszéljen nekünk az Őrkőn végzett közösségi munkájáról. Őrkő Sepsiszentgyörgy szélén található cigány telep, ahol kb. 3 000 felnőtt él családjával mélyszegénységben. A telepen két vízcsap van, néhány házban van csak villany, nincs csatorna, rendes út, sok ember düledező viskóban él. Majláth Szabó Attila, aki maga is cigány származású, évek óta dolgozik itt a helyi cigány emberekkel. A találkozóra az őrkői cigány vezetőkkel érkezett. Szabó Attila feleségével a telepen élő gyerekeket tanítja, segíti a helyi cigány közösséget és vezetőiket, hogy jobban tudják az érdekeiket képviselni, de ami talán a legfontosabb: példát mutat. Megmutatja, hogy tenni akarással, elköteleződéssel, tanulással ki lehet emelkedni a nyomorból, lehet többre is vinni az életben. Megmutatja, hogy fontosak ők is, cigány emberek, fontos tagjai lehetnek a helyi cigány és magyar társadalomnak is. Az ő nyomán elindult egyfajta tenni akarás a közösségben, a választott cigány vezetők Attila segítségével szeretnék a helyi közösség életét jobbítani, vállalkozásba fogni. Szabó Attila meglepetéssel is készült nekünk: elhívta Eötvös Rémuszt, aki a Fölszállott a páva című népzenei és néptánc műsor különdíjasa volt 2018-ban. Eötvös Rémusz több őrkői cigány népdalt is elénekelt nekünk.
A tanulmányút harmadik napján először a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárba látogattunk el. Itt többek között Szonda Szabolcs igazgató fogadott bennünket. A könyvtárban működik 2010. óta a Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatallal partnerségben a Könyvkelengye program, amelynek keretében a megyében született gyerekek kapnak egy gyerekkönyvekből, olvasással kapcsolatos tájékoztatóból és ingyenes könyvtári belépőből álló csomagot. A csoport ehhez a programhoz hozott ajándék könyveket – először ezeket adtuk át az igazgató úrnak. Ezt követően az olvasószolgálat vezetőjével közösen mutatták be a könyvtárat. A gyűjteményben magyar és román nyelvű könyvek egyaránt megtalálhatók. A könyvtár gyűjteményi körébe tartoznak a Romániában megjelent magyar nyelvű könyvek is. Mozgó könyvtárat is működtettnek, a könyvtártól távol lévő iskolákba visznek rendszeresen könyveket. A programok szervezésénél a gyerekekre fektetik a hangsúlyt, egy komoly állománnyal rendelkező gyerekkönyvtáruk van, amiben a legújabb könyvek is megtalálhatók. A gyerekkönyv részleg igazi gyerekbirodalom: a falakat a munkatársak és a gyerekek által készített rajzok díszítik. Itt tartják a foglalkozásokat, nyáron a táborokat. A felnőtteknek is rendszeresen szerveznek író-olvasó találkozókat, sokszor hívnak meg Magyarországról is írókat, költőket. Ilyenkor, összefogva más erdélyi könyvtárakkal, körutat szerveznek, hogy más városokban is találkozhassanak az anyaországból érkezett vendéggel. Ott tartózkodásunk alatt éppen egy esti komolyzenei koncertre készültek, ahol a városból elszármazott zenészekből álló zenekar lépett fel, akik egyhetes próbafolyamat után adtak koncertet.
Délután Kézdivásárhely felé vettük az irányt. Itt Dimény Attila, az Incze László Céhtörténeti Múzeum igazgatója várt bennünket. Először a Napfény-műterembe mentünk. Kézdiváráshelyen több fotó műterem is megtalálható volt, az egyik a Bogdán család tulajdonában volt, amit sokáig Bogdán Etelka néni működtett. A halála után merült fel civil kezdeményezésre, hogy az örökösöktől vásárolják meg a fényírdát, és újítsák fel. A magyar állam anyagi segítségével sikerült az épületet megvenni és múzeummá alakítani, ezáltal a magyar fotótörténet egy jelentős helyszínnel lett gazdagabb. A műterem működtetésében ma is jelentős szerepet vállal Dimény Attila és az eköré szerveződött egyesület. Ezt követően megtekintettük az Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállításait.
A Kézdivásárhely-Háromszéki Kézműves Egyesület elnöke, László Károly fogadott minket a múzeumlátogatás után. Először a Csempemanufaktúra műhelyét mutatta meg, ahol gyönyörű háromszéki, székelyföldi csempék, kályhák rekonstrukcióit tekinthettük meg. Ezután az egyesület székhelyére mentünk, ahol a különböző kézműves tevékenységet végző egyesületi tagok egy rögtönzött kiállítással és vendéglátással fogadtak bennünket. Megcsodálhattuk a helyi kézművesek munkáit: hímző, szövő, fafaragó, gyöngyfűző, mézeskalácsos, bútorfestő, csempekészítő mesterek remekeit láthattuk.
Visszafelé megálltunk Gábor Áron, a hős ágyúöntő székely sírjánál is.
Visszaérve Sepsiszentgyörgyre Majláth Szabó Attila és az őrkői cigány vezetők meghívására ellátogattunk Őrkőre. Először felmentünk az Őrkő tetejére, ahonnan beláttuk az egész telepet. Ezt követően a közösségi házukban láttak vendégül minket. A házban működik egy iroda, ahol a vezetők dolgoznak, fogadják és segítik a helyi embereket, és itt található az „orvosi rendelő” is, ahol rendszeresen tart rendelést egy orvos.
Utolsó nap fájó szívvel vettünk búcsút Sepsiszentgyörgytől, és indultuk hazafelé. Az utolsó megállónk Déván volt, ahol először természetesen a dévai várat néztük meg. Utána a helyei dévai civil szervezetek képviselőivel találkoztunk, többek között Kun-Gazda Kingával, a helyi RMDSZ nőszervezetének elnökével. Déván, hasonlóan Nagyszebenhez, 3-4 ezer magyar él az 58 ezres városban. Fontos esemény a város életében, hogy magyar alpolgármestere lett, így van remény arra, hogy a magyarság érdekeit is jobban tudják képviselni helyi szinten.
A Dél Erdélyért Kulturális Társaság tavaly ünnepelte 10 éves fennállását. Céljuk többek között az épített örökség népszerűsítése, történelmi események szervezése, a kulturális örökség védelme. A társaság keretein belül működik egy reneszánsz együttes is. Legfontosabb rendezvényük az egyhetes Hunyad megyei napok, amikor a megye 10-12 településen egy héten keresztül szerveznek programokat. Ezen kívül minden évben Reneszánsz Fesztivált tartanak, amelynek keretében a környékbeli kastélyokban, így pl. Fogarason, Vajdahunyadon, Gyulafehérváron lépnek fel. Fontos intézmény még Déván a Téglás Gábor Elméleti Líceum, ahova a szórványból jönnek magyar gyerekek tanulni, valamint Böjte Csaba Dévai Szent Ferenc Alapítványa.
Tartalmas négy nap volt, amelyen sokat tanultuk, tapasztaltunk az Erdélyben működő kulturális intézmények, civil szervezetek elkötelezett munkájáról.
