A grafikus fejedelem nyomában – Tab

/Kategória:

Zichy Mihály, a grafikus fejedelem című somogyi mintaprojekt négy település kulturális partnerségi kapcsolatára épül. A tabi könyvtár lett a projektgazda, együttműködve a tabi Zichy Mihály Művelődési Központtal és a zalai Zichy Mihály Emlékházzal, valamint Tab, Nágocs, Zala, Zics települések önkormányzataival, a tabi Fogyatékkal Élők Nappali Intézményével és a mintaprojektben szerepet vállaló egyesületekkel, önkéntesekkel. A mintaprojekt 2018. április 1-jén kezdődött és október ötödikén zárult. Kiemelt céljai a 4 település közötti kulturális, közösségi együttműködés erősítése, Zichy Mihály alkotói örökségének közösségi összefogásban történő ápolása. Az esettanulmány által bemutatásra kerülhet a mikrotérségi együttműködés és a kulturális közösségfejlesztés.

Tab kb. 4300 fős járási központ közigazgatási intézményekkel, középiskolával, a legnagyobb munkahelykínálattal, így a kistérségben általános jelenség az ingázás. A mintaprojektben egymással összefogó négy település földrajzilag határos egymással.

Zala közel 250 lakosú elöregedő zsáktelepülés. Bolt, óvoda és általános iskola nincs a településen. Az önkormányzat az itt maradt gyermekeknek játszóparkot létesített. A zalai kúria Zichy Mihály Emlékházként működik, itt született a romantika korának egyik híres festője, Zichy Mihály, akit részben az irodalmi illusztrációi miatt a grafikus fejedelem elnevezéssel illettek.

Nágocs kb. 600 fős település, az írott források szerint több mint 800 éves, ahová a török pusztítás után a magyar földművesek mellé svábok telepedtek le. Uradalmi központként működött évszázadokon át. Jelenleg iskola, óvoda, orvosi rendelő, gyógyszertár, idősek otthona, bolt, kocsma, mezőgazdasági Zrt. működik a településen. Műemlékei közül kiemelkedik a 300 éves kastélya a Zichy park természetvédelmi környezetében. Az értéktár kiállítás lehetővé tette a helyi értékek tudatosítását, bemutatását, a mintaprojektben érintett települések értékei közötti elhelyezését. Nágocson a 2. világháború utáni évek óriási változást hoztak. A kulákoknak nevezett családokat kifosztották, a svábok egy részét elkergették. Kényszer-betelepítéseket hajtottak végre. A kastélyt államosították, évtizedeken át nevelőotthonként működött.

Zics lakossága 350 fő. Húsz százaléka a nyugdíjas lakosság, 40 fő 14 év alatti. Nincs óvodája, iskolája, ezért a könyvtár a találkozási pont a vidékre járó gyermekeknek. Itt szervezik a heti találkozójukat, tartalmas szórakozást biztosítva számukra.

A grafikus fejedelem nyomában mintaprojekt kisfilm (hosszú)

A grafikus fejedelem nyomában mintaprojekt kisfilm (rövid)

A grafikus fejedelem nyomában mintaprojekt kiadványa

Székely-palóc lakodalom – Varsány

/Kategória:

Egy kicsiny erdélyi település, Homoródkarácsonyfalva, valamint a palóc Varsány lakosai, közel egy évtizede kötöttek testvértelepülési megállapodást. Rendszeres találkozásaikban mindig ott rejlett és rejlik a lehetőséget arra, hogy egyre jobban megismerjék egymást és megtapasztalják azt a sokszínűséget, amit a közösségeik rejtenek. Ezáltal lelkileg és szellemileg egyaránt gazdagodnak. 

Varsány egy vendégszerető, kedves emberek lakta település Nógrád megyében, közel a szlovák határhoz. Számtalan kulturális és néprajzi értékkel büszkélkedhet. Azok közé a ritka települések közé tartozik, ahol még élő a népviselet, és ápolják a hagyományokat. Az év folyamán fesztiválokat rendeznek a varsányiak, amelyeket ma már több ezer ember látogat. Messze földön híres a varsányi túrós lepény és a Varsányi Muskátli Hagyományőrző Együttes. Varsány Szécsénytől délnyugatra, mintegy hat kilométerre fekvő, 1628 lakosú falu. Nem csak építészeti emlékeiről, hanem közeli, egyedülálló természeti ritkaságról, a tábiszomorú fűzről is nevezetes. A közel 2600 ha területű község, Nógrád megyében az Ipoly menti síkság és a Cserhát dombjainak találkozásánál terül el. Erdők, mezők és nagyrészt szántók határolják, amely mindig is ösztönözte az itt élőket arra, hogy kihasználva földrajzi adottságaikat, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozzanak. Varsány méltón viselhetné a Palócföld gyöngyszeme elnevezést, egyrészt mert Palócföld szívében helyezkedik el, másrészt, mert példaértékű gondossággal őrzi és ápolja hagyományait.

A Székely-Palóc lakodalom remek lehetőség a hagyományok ápolására, éltetésére és megismerésére. A három napos rendezvény során kiállítás készült a régi idők fotóiból, lakodalmas meghívóiból a Hagyományőrzők Házában. Az ide látogató vendégek megkóstolhatták a hagyományos székely és palóc ételeket, amelyek helyben készültek, majd végigkísérhették a régi szokásokat: a vőlegényes ház (Falumúzeum) előkészületeit és a menyasszony kikérőjét (Kézművesporta), ezt követően a lakodalmat és a mulatságot is. A program zárásaként a vasárnapi ünnepi szentmisét a két település tiszteletese és plébánosa közösen celebrálta. Elsődleges cél volt a hagyományok ápolása, megőrzése és ebben az esetben a különböző kultúrák bemutatása, megismertetése. A rendezvény helyszínei önmagukban is hagyományőrző és értékteremtő szereppel bírnak. Több helyi szervezet és közösség, illetve sok helyi önkéntes segíti a program sikeres lebonyolítását.

Székely–palóc lakodalom mintaprojekt kisfilm (hosszú)

Székely–palóc lakodalom mintaprojekt kisfilm (rövid)

Székely–palóc lakodalom mintaprojekt kiadványa

Kerülj képbe! – Utcai művészet a kultúráért, Salgótarján

/Kategória: ,

Salgótarján Megyei Jogú Város. Nógrád megye székhelye és legnagyobb városa. Népességét tekintve, Szekszárd után a második legkisebb megyeszékhely Magyarországon. A város neve a Salgó és a Tarján nevek összetételéből keletkezett. A Salgó a közeli Salgó várra utal, mely név a salgó (ragyogó, fényes) melléknévből származik. A Tarján a honfoglaló magyar törzsek egyikének a neve volt, amely ótörök eredetű szó, jelentése fejedelem, alkirály. Salgótarján a Karancs, a Medves és a Cserhát hegységek találkozásánál, a Tarján-patak és a Zagyva vízgyűjtőjének két szűk völgyében fekszik, amelyek „Y” alakot formáznak. A völgy kisebb völgykatlanokra tagolódik, ahol elhelyezkednek a városrészek.  Történetét a honfoglalás idejéig vezethetjük vissza. A 10. század első évtizedében a Tarján nevű törzs birtokolta, amelyet a belső gyepűvonal védelmére telepítettek ide. Salgótarján 1950 óta Nógrád megye székhelye. Ugyanebben az évben hozzácsatolták Baglyasalját. Ezt követően egyre több környékbeli település is a város részévé vált. A belváros mai képét a szocializmus időszakában kapta, amikor jelentős iparváros volt a település. A 19. század második felétől a város a bányavidék fontos központja volt, amíg a termelés a széntartalékok kimerülése és a magas önköltségi ár miatt meg nem szűnt. Nehézipara továbbra is hanyatlik, amely látszódik a városképben is. A csökkenő lakosság számára az ipar és a szolgáltatási szektor biztosítja a megélhetést. A rendszerváltás óta arra törekszik, hogy ipara alkalmazkodjon a változó körülményekhez, illetve a turisták idecsalogatása is fontos szempont. Salgótarjánnak 16 városrésze van. Ezek közül 5 egykori község, amelyeket a városhoz csatoltak. 

Egy újszerű közösség született meg, formálódott és fejlődött Salgótarjánban 2018 tavaszán. Tagjait a város jobbá tételének reménye motiválta. Együtt fogalmazták meg céljaikat, egy új, innovatív közösségi tér és egy állandó szabadtéri kiállítás létrehozását, amely találkozási pontként és értékközvetítő látványosságként is funkcionálhat a megyeszékhelyen. A Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. 2018-ban -széleskörű összefogással – több száz helybéli közreműködésével valósította meg ezt az álmot.  

A nógrádi megyeszékhely sok szempontból Magyarország halmozottan hátrányos településeinek egyike. A város a rendszerváltás nagy veszteseként a mai napig nem tudta feldolgozni a bekövetkezett gazdasági- társadalmi változást. Ennek következtében szinte állandósult helyi probléma a munkanélküliség és a fiatalabb generációk elvándorlása. A nehézségek a lakosság hangulatára is rányomja bélyegét, a mindennapi gondok tehetetlenné teszik az itt élőket a város jövőjének alakításában. Egyre kisebb az igény a valódi közösségi élmények megélésére. Mindezt csak fokozza, hogy az egyedi arculattal bíró, Hild-díjas városközpontban rengeteg az egyediséget, funkciót nélkülöző sivár közterület, a kultúra „nem jön csak úgy szembe” velünk a hétköznapokban.

Három, nagy múltú és jelentős szakmai tapasztalattal bíró, korábban már számos alkalommal együttműködő helyi közművelődési intézmény – a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft., a Balassi Bálint Megyei Könyvtár, a Dornyay Béla Múzeum – és egy, az innovációra nyitott,
fiatalos civil szervezet, a „Sakkozzuk ki!” Akciócsoport együttműködésének keretében indult el a Kerülj képbe! elnevezésű program Salgótarjánban.

Kerülj képbe! mintaprojekt kisfilm (hosszú)

Kerülj képbe! mintaprojekt kisfilm (rövid)

Kerülj képbe! mintaprojekt kiadványa

„Zsák a foltját” IKSZ+ – Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság, Tata

/Kategória: ,

Az önkéntesség egyre nagyobb szerepet kap társadalmunkban.  Ahhoz viszont, hogy valaki önkéntes legyen, meg kell tapasztalnia az adás örömét. Többek között ehhez segíti hozzá a mai fiatalokat az iskolai közösségi szolgálat, amely az önkéntesség „előszobájának” tekinthető. Az IKSZ Börze segítséget nyújt az iskolai vezetésnek, koordinátoroknak, valamint a befogadó szervezeteknek abban, hogy egymásra találjanak.

A Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság iskolai közösségi szolgálattal kapcsolatos helyi fejlesztése több évre tekint vissza, amelyben a Cselekvő Közösségek mintaprojekt egyfajta folytatásként értelmezhető. A kiadványban bemutatott IKSZ Börze és a könyvtári és múzeumi szereplőkkel generált IKSZ-es programok csupán egy apró szelete annak, hogy mennyi színes dolog hozható ki a fiatalokkal folytatott közös munka során.

Tata, Komárom-Esztergom megyében, a Gerecse hegység nyugati határán található. Történelmi látnivalói, környezeti, természeti szépsége, vizei vonzó célpontja az itt élő és ide látogató embereknek. A Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság jelenleg több mint 150 fős taglétszámmal rendelkezik. Alapításától kezdve tagja a térség civil szervezeteit összefogó Tata és Térsége Civil Társulásnak, így számos szervezettel és az általuk képviselt közösségekkel is ápol kapcsolatokat. A mintaprogramhoz több szervezet is innen csatlakozott. A Tata önkormányzatával kötött közművelődési megállapodás mutatja, hogy a szervezet tevékenysége városi szinten is jelentős. Az IKSZ-es program képzései és érzékenyítései meghatározóak a térségben. A pedagógus-továbbképzésen Tata összes érettségit adó középfokú intézménye képviseltette magát. A fogadó szervezetek IKSZ- és önkéntes-menedzsment képzésén, több mint harminc szervezet vett részt. Az iskolákban szervezett érzékenyítéssel több száz diákot ért el a Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság.

„Zsák a foltját” IKSZ+Mintaprojekt mintaprojekt kisfilm (hosszú)

„Zsák a foltját” IKSZ+Mintaprojekt mintaprojekt kisfilm (rövid)

„Zsák a foltját” IKSZ+Mintaprojekt kiadványa

tegNAP – múltidézés Bajon

/Kategória: ,

A tegNAP programsorozat célja, hogy bemutassa a a település múltbéli életét, hagyományait és szokásait a fiatalok és az újonnan betelepült családok számára. Egyrészt, a település szerkezeti sajátosságai miatt érzékelhető egyfajta távolságtartás a lakótelepen élő és a kertes házzal rendelkező lakosság között. Másrészt, a  sváb lakosság be-, ki- és visszatelepítése, a német-magyar származási eltérésből adódó nemzetiségi különbözőségek napjainkban is érezhetőek. A távolság és az ellentétek csökkentése érdekében fontosak a közös élmények és a kulturális értékek megismertetése. A település iskolája, óvodája, bölcsődéje német nemzetiségű és ezekben az intézményekben is igyekeznek teret adni a sváb hagyományoknak. Ugyanakkor a magyar szokások, hagyományok is megjelennek a helyi rendezvényeken. 

A Gerecse-hegység lábánál fekvő Baj legmagasabb pontjáról csodálatos kilátás nyílik az itt induló Kis-Alföldre, Tatára és a környező falvakra, de még Tatabánya magas épületei és hegyei is jól láthatóak onnan. Talán ennek a káprázatos kilátásnak köszönheti a nevét, amely a hagyomány szerint a gazdag-bő-báj szóból (Baj: török személynév, gazdagságot jelent) ered, amelyet a történelem folyamán Bay-nak és Báy-nak is írtak, a német ajkú lakosság pedig Woj-nak nevezte. Baj Komásom-Esztergom megyében, Tata Tóvárosi városrészének közvetlen keleti szomszédságában található. A község 21,13 km²-es területének 2/3-át a Gerecse foglalja el. Baj enyhén hullámos térszínre települt, keletről vízfolyásokkal felszabdalt, lösszel borított dombvidék övezi, itt alakult ki a baji szőlőhegy. Ettől keletre a Gerecse meredeken emelkedik és felszínre kerül a hegység mészkőtömege, majd a Málhás-árok után az Öreg-Kovács-hegy, 554 méterig emelkedő fennsíkja következik. A Tatára vezető út mentén a felszín alatt vastag agyagréteg található, amely baji tégla- és tatai cserépgyáraknak szolgált alapanyagul. A község északi részét homokfelszín, valamint löszön kialakult mezőségi talaj borítja, utóbbin szántóföldi művelés, illetve szőlő- és gyümölcstermesztés folyik, és ma már újra várják a borospincék a vendégeket.

tegNAP mintaprojekt kisfilm (rövid)

tegNAP mintaprojekt kisfilm (hosszú)

tegNAP mintaprojekt kiadványa

Cselekvő “Értékek” – Szorgalmasan mint a méhek! – Tiszanána

/Kategória: ,

A Tiszanánai Ifjúsági Értékőr Csoport összegyűjtött néhány mézzel készült finomságot, amelyek elkészítése és elfogyasztása mindenki számára garantáltan örömteli élményt nyújt. A receptek Tiszanánán kedvelt, hagyományos ízek válogatásai, a nagyszülők régi szakácskönyveiből. 

A Tiszanána elnevezés első fele a Tisza közelségére utal, a Nána pedig eredetileg puszta személynév volt. Keleten Saruddal, északra Kömlővel, nyugaton Kiskörével határos. Az alföldi síkterület déli határát a Tisza alkotja. A tengerszint feletti magassága átlagosan 100 méter. Tiszanánát első ízben IV. Béla király 1261-ben kelt oklevele említi, akkor még az Apocz nemzettség birtokainak szomszédjaként. A  XVIII. századig közvetlenül a Tisza partján feküdt, állandó árvíz veszély által fenyegetve. A folyó mentén a történelem előtti korokban különböző népek telepedtek le, hosszabb, rövidebb időre. Aztán szkíták, kelták éltek itt évszázadokon át, majd szarmaták, jazigok, és Attila hunjai. Úgy szólnak a mondák, hogy maga a király is innen, a Közép-Tisza vidékéről irányította hatalmas birodalmát.

Cselekvő „Értékek” – Szorgalmasan, mint a méhek! mintaprojekt kisfilm (hosszú)

Cselekvő „Értékek” – Szorgalmasan, mint a méhek! mintaprojekt kisfilm (rövid)

Cselekvő „Értékek” – Szorgalmasan, mint a méhek! mintaprojekt kiadványa

Együtt tenni jó! – Téglás

/Kategória: ,

A Téglási Városi Könyvtár és Közművelődési Intézmény Együtt tenni jó! című mintaprojektje a szervezet hosszú, sokrétű munkájának eredményét mutatja fel, összegezve azon folyamatokat, és helyi lehetőségeket, amelyeken keresztül egy kis közösségtől elindulva, tudatos közösségépítő munkával egy település teljes lakossága elérhető, érdekeltté tehető.  Mindez olyan helyi szervezetek, partnerek bevonásával valósulhatott meg, amelyek a közművelődési tevékenységen kívül, egyéb funkciókkal és más-más célközönséggel rendelkezve ugyan, de szervesen illeszkedhettek a projekt tematikájához, céljaihoz.

Téglás Hajdú-Bihar megye északi, urbanizáltabb részén, Debrecentől északra 21 km-re, Nyíregyházától 26 km-re, délre fekszik.  A mai város területén a legrégebbi emberi településre utaló leletek i.e. 2000-ből származnak. Az Árpád-kori település a XII-XV. század között virágzó falu képét mutatta, és a történelem századainak viharai között is mezőgazdasági jellegű település volt.
Ezt a jelleget változtatta meg alapvetően 1952-ben a Hajdúsági Iparművek (HIM) Téglásra való telepítése, és tette ipari arculatúvá. A gyár több mint 3500 dolgozót foglalkoztatott, (legnagyobb részük helyi lakos volt), támogatta a város kulturális- valamint sportéletét, területén saját művelődési házat épített, szakszervezeti könyvtárat működtetett és az intézményben megvalósuló tevékenységekbe bevonta a városlakókat. A korábban mezővárosból 1970-ben nagyközség lett, majd egy ideig a szomszédos Hajdúhadházzal -Hajdúhadháztéglás néven – egyesült, immár városi rangú településként. A „kényszerházasságot” 1990-ben népszavazás szüntette meg, majd egy évvel később Téglást Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság akkori elnöke várossá nyilvánította.

Együtt tenni jó! mintaprojekt kisfilm (hosszú)

Együtt tenni jó! mintaprojekt kisfilm (rövid)

Együtt tenni jó! mintaprojekt kiadványa

„Emlékőrző bányász utódok” Bányász emlékhely és turista pihenő létesítése és fenntartása a gánt-bányatelepi közösségi parkban

/Kategória:

Gánta Vértes lábánál, festői környezetben, Fejér megyében, Székesfehérvártól 20 kilométerre északra fekszik. Lakossága 803 fő. A település öt településrésszel működik: Gánt, Vérteskozma, Kőhányás-puszta, Gánt Bányatelep, és Gránás. A községben saját művelődési ház és a fehérvári Vörösmarty Könyvtár kihelyezett tagkönyvtára található. 

A mintaprojekt Gánt-Bányatelepen valósul meg.

A Gánt-bányatelepi táj arculatában markánsan őrzi az egykori külszíni bauxit bányászat nyomait. A vörös, kietlen, már-már marsbéli tájon járva elgondolkodhatunk arról, hogy milyen geológiai folyamatok történtek itt évmilliókkal ezelőtt, hogyan jött létre az a mintegy 13 millió tonnányi bauxit,melynek kitermelése alapjaiban változtatta meg e kis falu életét. A geológiai rétegek azonban nem csupán a bauxitról mesélnek, a függőleges felületekbe vájt minták tükrözik a kemény fizikai munkát, és a hajdani bányászok életét is felidézik. 

A környezet a Gánt-bányatelepi közpark, melynek közösségi fejlesztése a cél. Ebbe kapcsolódtak be az alábbiak szerint a korábban itt élt bányászcsaládok ma még élő leszármazottai.

Emlékőrző bányász utódok mintaprojekt kisfilm (hosszú)

Emlékőrző bányász utódok mintaprojekt kisfilm (rövid)

Emlékőrző bányász utódok mintaprojekt kiadványa

Történelem, hagyomány Pitvaroson

/Kategória: ,

„Pitvaros község fiatal település, mely az Alföld betelepítésének utolsó szakaszában keletkezett, mégpedig a kincstári kamara birtokán. Több mint 100 nagylaki szlovák család alapította, 1816 márciusában. Kezdetben nem volt önálló község, csak egy ideiglenes szálláshely. Önálló településsé 1835ben vált, amikor létrejött Pitvaros község és egy önálló egyházközség paplakkal.” 

  ( Michal Kozuch, Juraj Majo, Branislav Krnác, Sallainé Szuda Zsuzsanna,Anna Kakvicová, Miroslav Kozuch: Pitvaros a régmúlt idők tükrében, 2015: 12. oldal)

A Mintaprojekt tartalmát egy, a településen végbement történelmi változás ihlette meg. Az első írásos emlékek Pitvarosról 1470 évtől lelhetőek fel. A török hadjárat miatt 1552-től a falu elnéptelenedett. 1816-tól evangélikus szlovák családok által lett újra lakott. 1843-ban területeinek kétharmadát elveszítette, mert lakosai nem akartak dohányt termeszteni, így azokat elvették. Ezen területekből két másik települést alapítottak, Ambrózfalvát, és Csanádalbertit. 1947-ben a község etnikai összetétele jelentősen megváltozott, 2000 szlovák költözött el a Felvidékre. Az áttelepítéssel 1300 magyar költözött be Pitvaros üresen maradt házaiba. Azóta eltelt 70 év, a fejlődéssel, a demográfiai jellemzők változásával az akkori idők emlékei letűnni látszóban vannak.

A mintaprojekt célja a település történelmi és emocionális helyzetének ismeretében a személyes kontaktusok gyakoriságának növelése a lakosok között, a régmúlt idők sérelmeinek feldolgozása és megismerése, valamint az empátiás és toleráns készségek fejlesztése, az emberek érzékenyítése. 

Történelem, hagyomány Pitvaroson mintaprojekt kisfilm (rövid)

Történelem, hagyomány Pitvaroson mintaprojekt kisfilm (hosszú)

Történelem hagyomány Pitvaroson kiadvány

 

CsongrádON – Városismereti kalandjáték közösségi kidolgozása – Művelődési Központ és Városi Galéria

/Kategória: ,

A CsongrádON – Városismereti kalandjáték közösségi kidolgozása címmel a csongrádi Művelődési Központ és Városi Galéria indított mintaprojektet. A hetedik–nyolcadik osztályos és középiskolás diákokat célzó játékban a városhoz kapcsolódó történeteket, legendákat ismerhetik meg a résztvevők. A kalandok során felelevenítik a lányegyletben történt robbantást, Attila király sírjának történetét, az Ellés-parti monostor szarvasait, a Csongrád ’56-os eseményeit és Kossuth Lajos leveleit is.

Csongrád a Nagyalföld déli részén, közvetlenül a Tisza és a Hármas-Körös összefolyása fölött terül el. A várost elszórtan tanyás ingatlanok veszik körül. A Tisza és annak holtágai ma is meghatározó jelentőségűek az itt élő emberek életében. Legfőbb mezőgazdasági termények: búza, kukorica, napraforgó, burgonya és egyéb zöldségfélék, a gyümölcs és a szőlő. A városban és környékén jelentős mennyiségű termálvízkészlet található. Csongrádon jelenleg 18.830 fő az állandó lakosok száma, sajnos évek óta fogyó tendenciával. 

Az őskor óta élnek ott emberek. Életmódjuk alakulásában mindenkor döntő szerepet játszott a Tisza, melynek bőséges halállománya, nádasainak, ingoványainak termékei biztosították élelmüket, létük alapfeltételeit. A régészeti feltárások leletanyagának jó része a helyi Tari László Múzeumban található. A Körös torkolata alatt – a mostani közúti híd helyén – védett, jó átkelőhely volt a Tiszán. Amikor 896-ban – a monda szerint – Árpád fejedelem Alpárnál döntő győzelmet aratott a területet birtokló Zalán bolgár-szláv fejedelem seregein, a magyarok elfoglalták a mai Csongrád helyén talált földvárat. Árpád a vidéket Ondnak és törzsének adta szálláshelyül. A megrongálódott földvárat Ete, Ond fia újra felépítette az itt élő , megmaradt szlávokkal, akik a maguk nyelvén „ Csernigrádnak” (fekete várnak) nevezték el. Innen eredhet a mai Csongrád elnevezés. 

 

CsongrádON mintaprojekt kisfilm (hosszú)

CsongrádON mintaprojekt kisfilm (rövid)

CsongrádON mintaprojekt kiadványa