Az Országos Széchényi Könyvtár Díszterme adott otthont 2017. március 6-án a „Cselekvő közösségek – aktív közösségi szerepvállalás” EFOP-1.3.1-15-2016-00001, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, az NMI Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú Kft., valamint az Országos Széchényi Könyvtár konzorciumi vezetésével megvalósuló projekt második szakmai műhelynapjának. Ennek során a projekt szakmai útmutatóit készítő munkacsoportok vezetői tartottak előadást saját területeikről, melyekhez három-három meghívott korreferáló fűzte hozzá saját megfigyeléseit és szakmai javaslatait.
Fehér Miklós, a projekt könyvtárszakmai vezetője (OSZK) köszöntötte a rendezvény résztvevőit, őt dr. Arapovics Mária, a múzeumi terület szakmai vezetője (SZNM-MOKK) követte köszöntőjével – ezzel a program hivatalosan is elkezdődött.
Dr. Vercseg Ilona, a Közösségfejlesztők Egyesületének tiszteletbeli elnöke és dr. Arapovics Mária, a közösségfejlesztés módszertani munkacsoport vezetője közösen prezentálták a közösségfejlesztés szakmai útmutatóját. Ebben két alapelv kapott hangsúlyos szerepet: a közösség és a részvétel eszméi. Az útmutató kiegészült még az egyes tevékenységek költségeinek tervezéséhez segítséget nyújtó melléklettel is.
A korreferálók sorát dr. Veres Gábor, az Eszterházy Károly Egyetem docense nyitotta. Meglátása szerint az útmutató jól elkészített munka, melyből kiemelte a különböző programok kombinálhatóságának gondolatát. Bordás István, a Magyar Népművelők Egyesületének elnöke korreferátumában hangsúlyozta a költségszámítási útmutató fontosságát, legyen szó kistelepülési összevont intézményekről vagy nonprofit cégekről. A közösségfejlesztési útmutató harmadik korreferálójaként Kiss Gábor, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnökségi tagja arra hívta fel a figyelmet, hogy a közösségek támogatása ugyan régóta működik, ám az intézményrendszer ez idő alatt jelentős változásokon ment keresztül.
Az intézményi önkéntesség módszertani útmutatót Csordás Izabella, a projekt ezen szakterületéért felelős munkacsoport-vezetője mutatta be. Előadásában rámutatott az önkéntes menedzsment tartalmi kérdéseire, beszélt többek között a stratégiatervezésről, az önkéntesek toborzásáról, az önkéntes koordinátor feladatköréről.
Dr. Deme Péter, a Pulszky Társaság elnöke korreferátumában úgy vélte, hogy a múzeumokban az önkéntesekkel végzett munka során több tudatosságra van szükség, amihez ez az útmutató sok segítséget nyújt. Monostori Éva korreferáló, a Civil Közösségi Házak Magyarországi Egyesületének elnöke szerint az útmutató jól használható az intézmények számára, de inkább a formalizált és meglévő civil szervezetekkel való kapcsolat kereséséről szól, és kevésbé a lakosság bevonásáról. A harmadik korreferáló Oros Sándor, a Csongrád Megyei Könyvtárosok Egyesületének elnöke volt. Meglátása szerint az útmutató tudatosságra nevel, és komoly szerepet tölt be a közös nyelv megteremtése szempontjából.
A közösségfejlesztés mérés-értékelés módszertani munkacsoportjának vezetője, Molnár Aranka mutatta be a terület útmutatóját. Elöljáróban elmondta, a közösségfejlesztési folyamatban 3-5 év alatt következik be változás a TOP-os munkák során, ekkor válik megtapasztalhatóvá a felelősségvállalás és a megnövekedett bizalom. A módszertan négy fő részből áll: a település helyzetének felméréséből, a települési közösségfejlesztés méréséből, az intézményeiben bekövetkezett változásból és annak megismeréséből, hogy a kutatás hogyan tud hozzájárulni az értékelés kibővítéséhez.
Gulyás Gabriella, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgató-helyettese korreferátumában kiemelte, a közösségfejlesztés minden érintett számára egy tanulási folyamat, így konkrét és mérhető kell, hogy legyen a résztvevők kompetencia- és attitűdváltozása. Pál Miklósné, a Népművészeti Egyesületek Szövetsége elnöke következett, aki üdvözölte a szektorok közötti együttműködést, egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy ne csak intézményekben gondolkodjunk, hanem vegyük számításba a civil szférában működő nagyszerű embereket is. Az útmutató korreferálói között harmadikként Kóródy Judit, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnökségi póttagja lépett a pódiumra. Hangot adott abbéli meggyőződésének, hogy a fogalmak tisztázását követően lényeges megtalálni azt az embert, aki a közösséget alkotó egyének között kovászként működik, mert az ilyen ember jelenléte garantálja a sikeres közösségépítés beindulását.
Az utolsó előtti útmutató a társadalmiasítás módszertana volt, amelyet a munkacsoport és egyben a projekt közművelődési területének vezetője (NMI Nkft.), Beke Márton mutatott be. Először azt a három fázist említette, amelyekben a közönség is részt vesz, ezek a tervezés, a megvalósítás és az értékelés. Négy alapkérdést kellett tisztázni a társadalmiasítás kapcsán: hogy mi a társadalmiasítás, mikor nevezhető társadalmiasítottan működőnek egy intézmény, milyen akadályok merülhetnek föl a társadalmiasítás során, és hogyan induljunk el ezen az úton. Ahhoz pedig, hogy egy intézményt társadalmiasítottan működővé lehessen tenni szervezeti kultúrára, munkatervre, stratégiára és költségvetésre egyaránt szükség van.
Elsőként Hegedűsné Majnár Márta, a Magyarországi Tájházak Szövetségének elnöke adta elő korreferátumát. Kiemelte, hogy a cél a társadalmi kohézió erősítése, ami nem csupán a nagy intézmények által, hanem az akár egészen kicsi tájházak bevonásával is elérhető. Szente Béla, a Kulturális Központok Országos Szövetségének elnöke következett a korreferálók sorában. Hozzászólásában hangsúlyozta, hogy a motivációk pontos ismerete fontos, valamint le kell fektetni a közös célokat, és a rendezvényszervezés pontosabb kifejtésére is szükség van. A harmadik korreferátumot Bakos Klára, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének nyugalmazott elnöke tartotta. Rámutatott, kellő mennyiségű elmélet és gyakorlat kell, hogy legyen egy útmutatóban, amelynek a tudatos működésre kell apellálnia.
A szakmai műhelynap utolsó útmutatója az esélyegyenlőség módszertani munkacsoportjának anyaga volt, amelyet a munkacsoport vezetője, Csongor Anna, az ELTE TáTK egyetemi docense prezentált a résztvevőknek. Elmondta, hogy a társadalmi együttélés javítását tűzte ki célul, ami által csökkenthető a marginalizálódott csoportok lemaradása, bár ez nem könnyű feladat. Fel kell készülni a peremhelyzetbe került emberek problémáinak enyhítésére és az integrációjukra. Szakmai küldetésként határozta meg, hogy mindenkinek lehetőséget lehessen biztosítani a részvételre, a közösség kohéziójának erősítésére, hogy minél többen érezzenek felelősséget a saját maguk ügyeiért.
Az első korreferátum szerzője dr. Kemecsi Lajos volt, az Országos Közgyűjtemények Szövetségének elnöke. Szerinte a múzeumok olyan nyilvános terek, amelyek fontos szerepet töltenek be a társadalmi kohézió erősítésében, egyúttal képeseknek kell lenniük reagálni a modern kihívásokra. A következő korreferáló Kardos Ilona volt, a Területi Művelődési Intézmények Egyesületének elnöke. Felajánlotta, hogy a Területi Művelődési Intézmények Egyesülete házai gyakorlati helyei lehetnének az ilyen módszertani anyagoknak. Harmadikként Simon Krisztina, a Könyvtáros Tanárok Egyesületének elnöke tartotta meg korreferátumát, amelyben rávilágított, hogy az esélyegyenlőség feladata a könyvtáraké is, és a pályázati cél szempontjából az útmutató megfelelő, a benne fellelhető jó gyakorlatok jól reprezentálják mindegyik szakterületet, és erénye, hogy foglalkozik a buktatókkal is.
Az előadók és korreferálók után dr. Bereczki Ibolya, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum ágazati feladatokért felelős főigazgató-helyettese összegzésében köszönetet mondott a sok elhangzott értékes gondolatért, meglátása szerint az útmutatók külön-külön is megérnének egy-egy szakmai napot. Zárszavában felhívta a figyelmet a közösség erejére és arra, hogy mindenkinek tennie kell azért, hogy az elért eredményeket hatékonyan át lehessen ültetni a gyakorlatba.
