Szomszédolás Grazban

/Kategória: , , ,

2018 ősze óta – a Cselekvő közösségek projekt szervezésében – tizenegyedik alkalommal kelt útra a kulturális szférában dolgozó munkatársak egy csapata, hogy jógyakorlatokat gyűjtsön Európa valamely kulturálisan pezsgő városában. A célállomás ezúttal a szomszédos Graz volt.

Július 8-án reggel indultunk útnak, és mindjárt az utazás napján egy egyszerű és hiánypótló emlékparkot látogattunk meg. Burgenland tartományban, a magyar-osztrák határtól alig öt kilométerre fekszik Rechnitz városkája , magyar nevén Rohonc. A közel háromezer lelkes településhatárában található az az emlékhely, amelyet az 1991-ben alakult RE.FUGIUS egyesület hozott létre a ll. világháború során munkatáborba hurcolt és ott elhunyt áldozatok emlékére. A kiállítást és annak koncepcióját Engelbert Kenyeri, a település korábbi, ma már nyugdíjas

polgármestere és Walter Reiss dokumentumfilm-rendező és televíziós szerkesztő mutatta be csoportunknak. Az emlékhely kialakítására a település mellet, egy régi istállóépület romjainak szomszédságában került sor. A hely kiválasztását meghatározta egy 1945 márciusában bekövetkezett tragikus esemény, amikor ezen a helyen 180 munkatáborba hurcolt foglyot a helyi SS katonák egyetlen éjszaka elpusztítottak, és eddig ismeretlen helyre temettek. Az emlékpark részét képezi az itt található ún. keresztistálló, amely nevét alaprajzáról kapta. Renovált, de fedetlen falai és boltíves kapuja méltó keretet adnak, hogy a nyugodt, festői tájban egy kicsit megálljunk és visszarévedjünk az időben. Az istálló mellett íves, üvegtáblákból álló német és angol nyelvű, fényképes-szöveges installációt helyzetek el, rajta rövid, általános történeti áttekintéssel, térképekkel, fényképekkel és néhány, a magyar látogatók számára ismerős Radnóti Miklós idézettel. Az emlékhely kialakítása lakossági kezdeményezésre, Európai Uniós forrásból, valamint osztrák állami, Burgenland tartományi és Rechnitz városi finanszírozásával jött létre. Jórészt önkéntes munkával készült el. Az előkészítő munkálatokba művészeket, múzeumi szakembereket és egyetemi hallgatókat vontak be A fenntartási összegre évente újra kell pályázniuk, ezért az egyszerű karbantarthatóság is fontos szempontként merült fel a tervezés folyamán. Látogatói között ott vannak a helyi iskolák, akik élő történelmi helyszínként kihelyezett történelemórákat tartanak ott. Az emlékhelyhez kapcsolódik a városközpontban kialakított, tíz állomásból álló tanösvény, amely az 1600-as évektől ott élt zsidóságnak állít emléket.

Megérkezésünk estéjén Werner Schrempffel, a die ORGANISATION szervezet igazgatójával beszélgettünk a grazi Nemzetközi Utcaszínház-és Cirkuszfesztivál múltjáról és jelenéről. A szervezet több mint 25 éve van jelen a kulturális üzleti szférában. Az ötletektől kezdve, a tervezésen és kommunikációs feladatok ellátásán át, egészen a megvalósításig vállalja különböző kulturális projektek megvalósítását. Öt más rendezvényszervezővel együtt alapítótagja a 2002-ben alakult IN SITU nemzetközi hálózatnak, amely az utcai művészet alkotó és népszerűsítő platformjaként tekint önmagára. Ennek keretében rendezik meg már hosszú évek óta minden nyáron a grazi La Strada utcafesztivált, amely egyszerre ad teret az utcaszínház műfajának. Kiviszi a bábszínházat és a kortárs cirkuszt a közterekre, ezenkívül a közösségi művészet eszközeivel bevonja a lakosságot az alkotó folyamtokba, ezzel is erősítve a közösséghez tartozás érzését. A 2019-es rendezvénysorozat ismét izgalmasnak ígérkezik, lesznek szabadtéri táncos esték, cirkuszi előadások és a közösségi művészet keretében, Joanne Leighton, belga-ausztrál táncos-koreográfus 99 önként jelentkezőt tanít be a város mozgó portréját kifejező koreográfiára.

Másnap két kulturális intézményt látogattunk meg. Délelőtt a Stájer Tartományi Könyvtárban jártunk, ahol Horti-Zsombok Mária könyvtárosnő magyar nyelven kalauzolt körbe bennünket, és igen alapos képet kaphattunk a könyvtár működéséről. A könyvtár 1811-ben, a János főherceg alapította belső-ausztriai Nemzeti Múzeum részeként jött létre, akkor harmincezer kötettel. A következő évben már, mint önálló könyvtár nyitotta meg kapuit a lakosság előtt is, így hozzáférhetővé téve a tudást minden felelős állampolgár számára. Az épület, bár 2012-től korszerűsítve lett, ma is eredeti helyén található.Az ún. Johanneumsviertel, múzeumi negyed részeként, a modern építészet eszközeivel kibővített terekkel várja az olvasókat. Gyűjteménye jelenleg több mint 760 000 kötetet tartalmaz, köztük 85 ősnyomtatványt, amelyből egynek fakszimiléjét mi magunk is megcsodálhattuk. Ezenkívül 25 000 darabos digitális archívuma van. . Elsődlegesen a Stájer tartománnyal kapcsolatos mindennemű kiadvány gyűjtésére szakosodott, de a kor igényeihez igazodva gyermekkönyvtári részleggel is várja a fiatal olvasókat.

A délután folyamán a Kunsthaus-t, magyarul Művészetek Házát néztük meg. Ott beszélgettünk Monika Holzer-Kernblichlerrel, a Művészetek Háza és az Új Galéria képzési részlegének vezetőjével, valamint Eva Ofnerrel, a Művészetek Háza és a Johanneumsviertel múzeumi központ közönségszolgálati vezetőjével, aki egyúttal az akadálymentes múzeum felelőse is. Mint megtudtuk a Johanneum egyfajta egyesített múzeumi központ, amely tíz intézményből áll. A Természettudományi Múzeum, a Régészeti és Érmegyűjtemény, a Grazi Új Galéria, a Művészetek Háza, az Eggenberg Kastéy és Régi Galéria, a Szabadtéri Múzeum (ez voltaképpen egy szoborpark), a Művelődéstörténeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum (egy fiók intézménnyel), a Stainz kastély (amely vadászati és mezőgazdasági gyűjteménynek ad otthont) és a Trautenfels Kastély (szintén mezőgazdasági gyűjteménnyel) tartoznak ebbe az egyesített múzeumi központba. A Művészetek Házát Christof Elpons, a Művészeti és Építészeti Osztály munkatársa mutatta be nekünk. Graz 2003-ban elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet, amelynek keretében került sor a jelenlegi épület megálmodására és felépítésére. Akár megnyeri valakinek a tetszését, akár nem, emellett a merész, 11 100 m2-es hasznos alapterületű építmény mellett nem lehet szó nélkül elsétálni. Amilyen formabontó ez az építészeti alkotás – amelyet külön tárlatvezetéssel is be lehet járni, – olyan igyekezettel próbálnak az ott dolgozó munkatársak évről-évre új, innovatív kiállításokat és közösségi eseményeket megvalósítani benne.

Utazásunk harmadik napján a Frida & Fred Gyermekmúzeumban jártunk. Lina Lexner, pedagógiai projektasszisztens mutatta be nekünk az intézményt. Nem hagyományos értelemben vett múzeumról van szó, hanem egy helyről, ahol a gyermekek, szüleik társaságában az informális tanulás módszerével sajátíthatják el a társadalmi működésekkel kapcsolatos alapismereteket. Az épület maga kétszintes, így egyszerre két projekt valósulhat meg benne. Jellemzően évenként új tematikák készülnek. Jelenleg egy, a pénz jelentésével, történetével és használatával kapcsolatos-, valamint egy festészeti témájú programban vehet részt az idelátogató. A projektek finanszírozása egyrészt a stájer regionális kormányzat és a városi önkormányzat által biztosított állandó keretből, ezen kívül pedig pályázatokból és szponzorok támogatásával valósul meg. Vannak esélyegyenlőségi kezdeményezéseik is, kapcsolatban vannak a város szegényebb negyedeinek iskoláival, akikhez kimennek és közös projekteket valósítanak meg. Az intézmény nagymértékben használja a közösségfejlesztés módszereit.

A gyermekmúzeum után, a már korábban említett Johanneum további intézményeit látogattuk meg. A Természettudományi Múzeumban Michael Pinter botanikus kísért minket. A tematikus tárlatokban minden teremben található egy interaktív felület, amit a jobb megtalálhatóság kedvéért zöld színnel jelölnek. A múzeum sok tematikus programot szervez olyan témakörökben, amelyekben helyi cselekvéssel is el lehet érni változást a környezettudatosság érdekében. Ilyen például a Méhes-nap és a Denevérek-éjszakája is. A későbbiekben pedig a középkor óta fennálló Fegyvertárat és a Néprajzi Múzeumot tekinthettük meg.

Hazautunk során megálltunk Kismartonban, ahol Czigány Balázs, tudományos munkatárs tartott előadást az Esterházy alapítványok felépítéséről, tevékenységi köreiről és jövőbeni terveiről. Kihangsúlyozta, hogy mennyire fontosnak tartják a fiatal generáció – mint a jövő múzeumának alakítóinak – képzését. Ehhez kapcsolódóan mesélt az ESTÖRI verseny eddigi sikereiről, egy jövőbeni duális képzés megvalósításáról és a további, képzésekkel kapcsolatos elképzeléseikről.

Az hiszem és remélem, hogy útitársaink mind feltöltődve, jógyakorlatokkal gazdagodva, inspirációkkal telve érkeztek haza, és munkájuk során kamatoztatni tudják majd az itt megszerzett tapasztalatokat.

Hiánypótló kutatási jelentés készült el a Cselekvő Közösségek projektnek köszönhetően

/Kategória: , ,

Először végeztek átfogó, reprezentatív vizsgálatot a magyarországi múzeumi-, könyvtári- és közművelődési intézmények társadalmi-közösségi beágyazottságáról, amelyet az idén megjelent „Magyarországi múzeumok, könyvtárak és közművelődési intézmények reprezentatív felmérése” című kutatási jelentés foglal össze. A Cselekvő közösségek projekt célja annak kiderítése volt, hogy milyen hatást gyakorolnak a helyi lakosok és közösségeik a kulturális intézmények tevékenységére, illetve mennyire veszik figyelembe az intézmények a helyi lakossági és közösségi igényeket. A kutatás azért hiánypótló, mert ugyan minden évben készül statisztika a kulturális intézmények működéséről, az nem terjed ki a társadalmi szerepvállalásuk felmérésére. Ezelőtt nem volt átfogó vizsgálat a partneri együttműködéseik – az önkétesség, az iskolai közösségi szolgálat menedzsmentje és az esélyegyenlőségi elvek -megvalósulásának kapcsán. Az eredmények arra mutatnak rá, hogy mindhárom szakterület erős társadalmi kapcsolatokkal rendelkezik, ugyanakkor akadnak hiányosságok a humánerőforrások, az akadálymentesítés, a közösségi részvételi stratégiák és a rendszeres kutatási munkák terén.

Észtországi tanulmányútra várjuk a jelentkezőket!

/Kategória: , , ,

Már lehet jelentkezni a Cselekvő Közösségek projekt észtországi tanulmányútjára. A kiemelt európai uniós projekt utolsó alkalommal invitálja tapasztalatszerzési célú utazásra  a kulturális intézmények és szervezetek dolgozóit, valamint azokat az önkormányzati képviselőket, akik fontosnak tartják a közösségfejlesztést, a kulturális esélyegyenlőséget és közművelődési intézményeik közösségi alapú (társadalmiasított) működtetését.

A résztvevők a Balti-tenger keleti partján fekvő, észak-európai állam fővárosába, Tallinnba és második legnagyobb városába, Tartuba látogatnak el.

Az utazás ideje: 2019. augusztus 26-29.

Tallinn, a balti régió fontos kulturális, oktatási, politikai, pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági központja. Belvárosa 1997 óta a UNESCO Világörökség részét képezi. A metropoliszban egy irodalmi múzeum közösségépítő programjaival, Észtország történelmének múzeumi megjelenítésével és egy könyvtár közösségeivel ismerkedik a csoport.

Az utazás második helyszíne Tartu, Észtország tudományos és kulturális központja. Ott található az ország legrégebbi egyeteme és –színháza. A városban működik az észt Legfelsőbb Bíróság, illetve az Oktatási és Tudományügyi Minisztérium is. Tartuban az Észt Nemzeti Múzeum közösségi működésébe tekintenek bele a részvevők.

Az utazás teljes költségét (szállás, utazás, teljes ellátást, múzeumi belépőket, biztosítást) a projekt biztosítja. A jelentkezőknek az összes szakmai programon részt kell venniük.

A tanulmányútról minden résztvevőnek úti beszámolót kell írnia. Ennek, a projekt szeptemberi zárása miatt, a visszaérkezéstől számított 12 napon belül el kell készülnie, azaz a leadási határideje szeptember 10-e.

Kérjük, csak az jelentkezzen, aki biztosan el tud utazni a megadott időpontban, és vállalja, hogy 12 napon belül megírja az úti beszámolót!

A jelentkezés határideje: 2019. július 29. (hétfő) 12:00

Értesítés határideje: 2019. augusztus 02.

A jelentkezési lehetőség és további információ itt található.

Programinformáció itt található.

FONTOS!

Kiemelt projektünk előírásai szerint, kizárólag azok jelentkezését tudjuk elfogadni, akiknek lakóhelye és munkahelye Budapesten és Pest megyén kívül van, illetve akik eddigi külföldi tanulmányútjaink egyikén sem vettek részt.

A közösségfejlesztés hazai úttörőiről készült 15 részes filmsorozat

/Kategória: , ,

„A közösségfejlesztés arcai” címmel 15 részes módszertani sorozatot jelentettünk meg. A közösségfejlesztés úttörőinek szakmai útját, visszaemlékezéseit bemutató kisfilmek, elsősorban a „Nyitott ház mozgalomnak” nevezett szakmafejlesztési irányt kívánják bemutatni. Beke Pál és Varga A. Tamás művelődéskutatók, a ’70-es évek közepén, az újkori magyar települést, nyitott művelődési otthonnak nevezték el, amely később a helyi önszerveződés központjává vált. A „nyitott ház” kísérlethez csatlakoztak azok a szakemberek, akik egyetértettek azzal, hogy a nép valaki által való művelését a közösségi művelődéssel kell felváltani, azaz a „népművelés” kifejezést „közművelődésre” kell cserélni. A mozgalom tagjai úgy gondolták, a helyi lakosságnak magának kell kiválasztania, hogy miben, mikor és kivel szeretnének művelődni. Ez azonban nem teszi feleslegessé a munkájukat, hanem sokkal inkább nélkülözhetetlenné válnak az emberek számára…

A sorozat kisfilmjeiben, a folyamatban résztvevő szakemberekkel készült, egy-egy interjú látható.

Cselekvő közösségek különszámmal jelentkezett a Szín Közösségi Művelődés magazin

/Kategória: , ,

Idén is különszámmal jelentkezett az NMI Művelődési Intézet Szín Közösségi Művelődés magazinja. A 24/2-es számban a Cselekvő közösségek – aktív közösségi szerepvállalás projekt eddigi eredményeiről számoltunk be.

Írásokat olvashatnak többek között arról, hogy milyen szerepe van a közösségfejlesztésnek a társadalom egészének fejlődésében, milyen módon lehet bevonni a közösségeket egy-egy intézmény működésébe, miről szól a közösségi részvételen alapuló működési forma. Cikket olvashatnak az elmúlt egy év szakmafejlesztő programjairól: a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program nyertes településeit támogató workshopokról, a szakmai napokról, a nemzetközi konferenciáról, a külföldi és belföldi tanulmányutakról.

Bemutatjuk eredményeinket: beszámolunk a kutatásainkról, sikeres képzéseinkről, a kiadványainkról és a projekt ideje alatt elkészült közösségi játékainkról. A Közösségi inspirációk rovatunkban bemutatunk olyan közösségfejlesztési, -működtetési jó gyakorlatokat, amelyek más, alakuló vagy éppen fejlődni kívánó közösségeknek szolgálhatnak adaptálható jó példaként.

A SZÍN Közösségi Művelődés magazin az alábbi linken olvasható:

SZÍN Közösségi Művelődés 2019. 24/2 szám

 

 

 

Megjelent a “Kulturális intézmények társadalmiasítási folyamatai Magyarországon” című kutatási jelentés

/Kategória: , ,

A kötet a Magyarországon működő kulturális intézmények társadalmiasítási folyamatait vizsgáló két kutatást, és azok eredményeit foglalja össze. A kiadvány három nagyobb egységből áll. Először bemutatja a fejlesztést megelőző vizsgálatot, amelynek keretében 108 kulturális intézmény dokumentumait elemezték. A második, 2019-es kutatást a fejlesztést követően végezték el, kizárólag azokon az intézményeken, amelyek két évvel korábban is szolgáltattak adatokat. A felmérés hatásvizsgálatát és a hatásmérés eredményeit foglalja össze a harmadik fejezet. Zárásként pedig a két felmérés eredményeinek összehasonlítása és összegzése olvasható a kötetben. A mellékletekben megtalálhatóak a kutatásban résztvevő intézmények nevei, a vizsgálatok szempontrendszerei, illetve azok a kérdések, amelyeket megválaszoltak a felmérés szereplői.

A kiadvány hamarosan letölthető lesz oldalunkról.

Megjelent a “Közösségfejlesztési folyamatok mérés-értékelése” című módszertani útmutató

/Kategória: , ,

A közösségfejlesztéshez ad gyakorlati segítséget az idén megjelent „A Közösségfejlesztési folyamatok mérés-értékelése” című módszertani útmutató.

A közel 130 oldalas, 4 fejezetből álló kötet  elsősorban közösségfejlesztők, intézményvezetők és az „A helyi identitás és kohézió erősítése” című pályázatok résztvevőinek nyújt szakmai támogatást. A fejezetek a települési-, a közművelődési-, a könyvtári- és a muzeális intézmények közösségfejlesztői feladatrendszerét és az alkalmazott módszereket mutatják be. Ismertetik, hogy miként válnak mérhetővé a bekövetkező változások, és hogyan lehet nyomon követni azokat. A könyv felvázolja a jogszabályi környezetet, illetve felöleli a fókuszcsoport kiválasztásától kezdődően, a mintavételi eljárásokon és méréséken keresztül a kiértékelésig a teljes elemzési folyamatot. Az értékelésre vonatkozó vizsgálati módszereket szakterületi bontásban tárgyalja a kötet, különös figyelmet fordítva az egyes intézménytípusokhoz kapcsolódó mérési eszközökre és számszerűsíthető adatokra. A leírtak alapján nyert intézményi statisztikák és kimutatások alapján figyelemmel lehet kísérni a kulturális alapú közösségi tevékenységeket, illetve azok mozgását, fejlődését.

Közösségfejlesztési folyamatok mérés-értékelése

“Közösségek és együttműködések”

/Kategória: , ,

Az OSZK szervezésben harmadik alkalommal 2019. június 26-án került sor a projekt keretében szakmai nap megrendezésére „Közösségek és együttműködések” címmel a projekt szakmai megvalósítók, a mentorhálózat és a projektmenedzsment számára.  A  programot az aktív közösségek megyei találkozóin elhangzott válogatott előadásokból állítottuk össze, a helyszínt ezúttal a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria biztosította.

Törekedtünk ebben az esetben is arra, hogy meghívott vendégeink között a könyvtári terület képviselői megjelenjenek. Így Varga Zoltán, a Szigetvári Városi Könyvtár igazgatója, a Szigetvári Várbaráti Kör elnöke a könyvtár és közösség együttműködését mutatta be.  „Egy községi könyvtár szerepe a közösségépítésben” címmel Kocsisné Benkő Beáta, a balástyai Gémes Eszter Könyvtár igazgatója tartott inspiráló előadást.

A noszvaji Meseút az ország első meseterápiás tanösvénye kicsiknek, nagyoknak, időseknek és fiataloknak, családoknak. Hogyan jött létre, működik? – erről Tátrai Vanda beszélt a Meseút Önszerveződő Közösség képviseletében. Közösségépítés a panelok közt – Pécsett ezt a Mosolymanók szervezik. Képviselőjük, Vörösné Deák Andrea elmondta, hogy az egyesület tagjai számára legfontosabb a gyerekek, családok számára fontos ügyek felkarolása, programok szervezése. 

Emberi méltóság és segítségnyújtás – kulcs a jövőhöz. A kaposvári Vadvirág Alapítvány szakmai igazgatója, Kárpáti Anikó előadásának címe méltó megfogalmazása az országban tevékenykedő közösségek filozófiájának, és méltó lezárása volt a szakmai nap első részének.

A továbbiakban Dr. Cseri Miklós, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója, a projekt konzorciumának vezetője tartott a projekt zárásával kapcsolatos tájékoztatót.

Az előadók prezentációi nyomán kirajzolódtak a hazai közösségek szerveződésének, működésének jellemzői, miközben két aspektusból nyújtottak rálátást a munkájukra: egyrészt a közösségek építése, fejlesztése felől, másrészt  arról, hogyan támogatja, szervezi egy helyi kulturális intézmény – jelen esetben a könyvtár – a közösségi életet.

  

Somogyország jó példái – Háromnapos belföldi tanulmányút Somogy megyébe

/Kategória: , ,

Változatos vidék a somogyi: dombok, lankák váltják egymást, patakok szelik át, színes történelem és régi tradíciók teszik érdekessé a megyét.

Somogy megye volt a hatodik állomása annak a háromnapos belföldi tanulmányút sorozatnak, amelyet a Cselekvő közösségek projekt keretében szerveztünk. Ebben a megyében is számos jó tapasztalattal gazdagodunk a közösségfejlesztés, az esélyegyenlőség és az értékek őrzése terén. A résztvevők a Szolnok – Kecskemét – Dunaföldvár – Dombóvár útvonalon jutottak el az első célállomásig, a kaposvári Együd Árpád Kulturális Központig.

Az első nap délutánján a Közösségfejlesztő gyakorlatok a Együd Árpád Kulturális Központban cí,mmel Szalay Lilla igazgató mutatta be az Agorát, amelyhez 8 tagintézmény tartozik, többek között a Szivárvány Kultúrpalota is, valamint néhány klasszikus művelődési ház s, illetve közösségi ház, amelyekben összesen 26 civil szervezet működik. Ezek Kaposvár különböző városrészeiben tevékenykednek: munkájukban fontos szereppel bír a közösségfejlesztés, esélyegyenlőség és az önkéntesség. Kaposváron elkészült egy nagy kültéri közösségi tér, a Vigasságok tere – amit szintén az Agora üzemeltet. Az intézmény működését 80 százalékban az önkormányzat finanszírozza. Szalay Lilla a kisebb programok mellett, mint a Farsang, Május 1., két nagyobb programot említett meg: a „Rippl-Rónai Fesztivált”, ami tavasszal, májusban van és a „Miénk a város Fesztivált”, amelyet ősszel, szeptemberben rendeznek meg. Mint mondta, ezek a programok a leglátogatottabbak, és ingyenesen elérhetőek a lakosság számára. A közösségfejlesztéssel kapcsolatban elmondta, hogy elsősorban az amatőr művészetek terén látnak erre nagyobb esélyt, és abban az irányban is indultak el: pl.: mesemondó versenyt rendeztek, rajzpályázatokat hirdettek, amelyekkel egyelőre a gyerekeket tudják bevonzani. Formálódik a „Kívül-belül” környezeti szakkör is, amelynek a tagjai elsősorban pedagógusok, még informális szervezetként működnek és természetes anyagok felhasználásával készítenek képeket, művészeti alkotásokat.

Az Agora bemutatását követően Bata Zsolt, a kaposszentjakabi kisebbségi (roma) közösségi ház munkatársa beszélt arról, hogy egészen 2014-ig kellett várni a közösségi ház felépülésére, addig ezen a területen semmiféle közösségi tér nem létezett. agyon apró lépésekkel kezdtek építkezni, de nem igazán értek el sikereket egészen addig, amíg az épületbe, társbérlőként be nem települt az Ökomenikus Segélyszervezet, amely előbb az apró gyerekeknek kínált programokat, majd a közös munka során egyre nagyobb gyerekeknek teremtettek lehetőséget a közös játékra, fejlesztő foglalkozásokra. Bata Zsolt megjegyezte, hogy ha már behozták a gyerekeket, akkor rajtuk keresztül elérték a szülőket is. Jól működő Tini klubjuk van, foglalkoznak tehetséggondozással a FUND Alapfokú Művészeti iskolával együttműködve. A kisebbségi önkormányzat pedig az idén már gasztrofesztivált rendezett.   

A szakmai konferenciát a Hotel Kaposban rendeztük meg.

Elsőként Sebestyén Árpádné a Tabi Városi Könyvtár intézményvezetője „Közösségi tevékenységek a Tabi Városi Könyvtárban” címmel tartott előadást, amelynek középpontjában a fiatalok elvándorlásának, illetve visszahívásának témája állt. A könyvtár közösségfejlesztő folyamatának célja elsősorban a helyi identitás kialakítása, erősítése.  A lakosság igényeihez igazodva, a helyi adottságokra és Zichy Mihály grafikus fejedelemhez kötődő hagyományokra építve számos olyan programot szerveztek, amely felkeltette a helyiek érdeklődését, számos programot létrehozva ezzel: kézimunka szakkör, papírfonás, helytörténeti vetélkedő, helyi alkotók munkájának kiállítása. Részt vettek a Cselekvő közösségek projekt Közösségek Hete programsorozatában 2018-ban is. Jelentős rendezvényük a LokálpatrioTab – helytörténeti vetélkedő, amely az értéktári munka fontos része is. Négy településsel működnek együtt: Tab, Zala, Zics és Nágocs, valamint számos vállalkozás és civil szervezet veszi ki a részét a közös projektből.

Rázsits Veronika a Nagybajomi Alternaiv Ifjúsági Egyesület alelnöke előadásában az ifjúság bevonásával kapcsolatban mutatott be egy kiváló példát. Egy alulról jövő kezdeményezésből, egy, ma már 15 éve működő egyesület lett. Korábban előadásban is elhangzott, hogy nehéz a fiatalokat bevonni a közösségi munkába – erre az előadó azt mondta, nem kell hozzá más csak egy hely, ahol foglalkoznak velük. Ma már sok-sok olyan programjuk van, amit a fiatalok szívesen csinálnak: Mega-Láz vetélkedő a helyei és környékbeli fiatalok tehetségkutató programja; 24 órás vetélkedő, ahol a környékbeli csapatok mérik össze tudásukat, kitartásukat; Gólyafészek (mert gólyás település volt) – a családi és humánerőforrás központ kialakítása; Szőlőhegy – régi értékek nyomában – értéktári és hagyományőrző munka.

Vigmondné Szalai Erika, a Marcali Városi Kulturális Központ vezetője arról beszélt, hogy a városoknak értékük van, amelyek megszólítanak bennünket, s a pozitív szimbólumokkal szemben erős érzelmi kötődés jön létre az emberekben velük szemben, a negatív tartalmú szimbólumok viszont ellenérzést váltanak ki. A pozitív szimbólumok köré szerveződött közösségek eredményesebbek, jobban működnek, míg a negatívok esetében a közösségszervező folyamat akadozik, egyáltalán nem, vagy csak nagyon gyengén működik. Ezért Marcaliban azt találták ki, hogy minden kedvelt helyhez kötnek egy eseményt, olyanokat, amelyek a hagyományokra épülnek és fenttarthatók. Ilyenek a Rózsalugas, a Szerelmesek kútja, a Sövénylabirintus, a Gyóta-nyitogató, a Bizei Vendel nap, a Horvátkúti Pinceszer és a Boronkai Múltidéző is.

Szalai Tünde a Balatonboglári „Helyiérték” Gondolkodók és Alkotók Regionális Egyesületének programkoordinátora elmondta, hogy az egyesület egyik célja az volt, hogy tegyenek valamit az elvándorlás ellen, vagy ha mégis elmennek a fiatalok, akkor legyenek olyan közösségek, programok, amelyekért visszajönnek. Kiemelte, hogy az egyes közösségépítő folyamatokban milyen erős hatása van a személyes érintettségnek – része vagyok, benne vagyok, csinálom. Az egyesület a következő közösségi célokat határozta meg: mindenki számára elérhető programok szervezése; a fiatalság megtartása; a település kulturális sokszínűsége; külső források bevonása; a turizmus fellendítése; munkájuk elismertetése – eredmény: művelődési díj elnyerése. A számos általuk szervezett program közül a MÉTA-fesztivált és az ÉrtékPontot emelte ki, az utóbbihoz kapcsolódóan utalt az értéktári jellegű feladatokra.

Spanics Ágnes a somogyszobi Vilma-Ház kialakításán és működösén keresztül mutatta be az önkéntes munka közösségépítő erejét. Az alapítvány tagjai alakították ki az emlékházat, tartják rendben, s szerveznek különböző zárt és mások számára is nyitott programokat: Vilma nap, tojáspingálás, hímzés szakkör, disznóölés, májusfa kitáncolás stb. Sokat kirándulnak felfedezve a szomszédos települések hagyományit és értékeit is.

Madarász Anna, a Törökkoppányi Völgy Hangja Egyesület projektvezetője az egyesület közösségfejlesztési és gazdaságfejlesztési tevékenységét mutatta be. Az egyesület 2004-ben jött létre azzal a céllal, hogy fenntartható helyi gazdasági, társadalmi és környezeti rendszert alakítson ki. 2018-ban TOP-os pályázat megvalósításába kezdtek, amelynek célja egy integrált közösségi tér kialakítása – Hangya Ház; céljuk a kulturális nevelés, hagyományok őrzése, a kulturális alapú gazdaságfejlesztés elindítása már gyermekkorban – vállalkozási ismeretek gyerekeknek, helyi termékek előállítsa.  TOP pályázat: „Múltunk összeköt” – a Völgy Hangja Egyesület + 8 konzorciumi partner.

Délután Karádra látogattunk, ahol a Karádi Hímzőkör tevékenységével ismerkedtünk meg. Szukits Sándorné, Györgyi mutatta be a Karádi Hímzőkört, amely az „Újra öltünk, örökítünk” NMI Művelődési Intézet programjához kapcsolódott és fejlődött tovább. A hímzőkörnek jelenleg 15 tagja van, közöttük olyanok is, akik más településről járnak át, illetve már „betelepült” német tagja is van a hímzőkörnek. Szukits Sándorné elmondta, hogy a településen a népművészetnek 3 ága van jelen: a népdal hagyományok, amelyből kiadvány is készült; a karádi táncok – az eszközös, ugrós táncok, mint a kanásztánc, a botos, a seprűs. A Karádi Táncegyüttes – Karádi Kortalan Karikázók Klubja, amelynek tagja öreg és fiatal. A harmadik ág pedig a hímzés, a karádi fehérhímzés, amelynek motívumait egy kis helyi minikiállítás keretében mutatták be a tanulmányút résztvevőinek.

A következő helyszínünk Bárdudvarnok volt, ahol Dr. Bánkuti Gyöngyi a „Van közünk egymáshoz” Alapítvány elnöke mutatta be a települést, illetve beszélt a további 16 településrészről, amely hozzájuk tartozik. Beszélt a Zselizi Kaláka Népfőiskoláról, amely egyfajta integrátori szerepet tölt be, koordinálja a programokat és az együttműködő partnereket. Jó kapcsolatot ápolnak az önkormányzattal és a helyi szociális szövetkezettel.  Céljuk, hogy élhető környezetet teremtsenek és megtartsák, illetve odavonzzák a fiatalokat. A népfőiskola tagja a Kárpát-medencei Népfőiskola Hálózatnak.  A település közösségeinek fejlődésében különösen fontos szerepet játszik az önkéntesség, hiszen több közösség vezetője – például a helyi színház – önkéntes alapon végzi a tevékenységét.   

A tanulmányút harmadik napját a kaposvári Rippl Rónai Múzeumban kezdtük. Őszi Zoltán, a kaposvári Rippl Rónai Múzeum munkatársa beszélt a múzeumban folyó közösségfejlesztő munkáról, amely elsősorban a gyerekeket célozza meg. Már óvodás korban tartanak ismeretterjesztő foglalkozásokat, amelyeket általános iskolás korban tovább építenek, táborokkal, szakkörökkel. Azok a gyerekek, akikkel óvodás kortól foglalkoznak, később középiskolás korban is visszajárnak, rajtuk keresztül a szülőkkel is jó kapcsolatokat ápolnak. Elsősorban ismeretterjesztés, hagyományőrzés témakörben tartanak foglalkozásokat a múzeum keretein belül. Mivel a múzeumnak több kihasználatlan tere is volt, megszólították a civil szervezeteket, egyesületeket, amelyek közül több is a múzeumban tarja foglalkozásait: pl.: a Népművészeti Egyesület, Nyugdíjas Egyesület. A múzeumban működő egyesületek önkéntesként is szerepet vállalnak a múzeum által szervezett programok lebonyolításában.

A Szennai Skanzen volt a Somogy megyei tanulmányút utolsó állomása. Kovács-Hegedűs Orsolya, a Szennai Skanzen munkatársa előadásában elmondta, hogy az önkéntes munka már a Skanzen létrehozásánál is megnyilvánult, hiszen akinek a házát áttelepítették a szabadtéri múzeum területére, az részt vett a munkálatokban. Jó kapcsolatot ápolnak a településen működő iskolákkal és a helyi szakközépiskolával. A helyei kulturális egyesület rendszeresen tartja foglalkozásait a Skanzenben.

 

Tanulmányút Dániába

/Kategória: , , ,

(2019. május 20-23.)

A Cselekvő Közösségek projekt egyik legkalandosabb külföldi tanulmányútja volt a május 20-a és 23-a közötti dán program.
A repülő kisebb késéssel indult volna Frankfurtból a dániai Billund felé, az esős hétfő délután. Az átszállás miatti közel 4 órásra tervezett várakozást bemutatkozással, ismerkedéssel töltötték a közösségépítés iránt érdeklődő résztvevők. A továbbrepülés időpontját azonban felülírta egy váratlan esemény, ugyanis a Németország fölött kialakult vihar miatt törölték az összes frankfurti járatot. A hirtelen felbolydult reptéren utasok szaladgáltak fel és alá, hosszú sorokban kígyóztak a várakozó emberek, a kavalkádban sokan őrizetlenül hagyták csomagjaikat. A többórás sorbanállás, reptéri ügyintézés, telefonálás után világossá vált a csoport számára, hogy aznap nem tud továbbutazni. Bár egy alternatív útvonallal kapcsolatban a szervezők folyamatosan egyeztettek az utazási irodával, a légitársaság csak a másnap 17 órai gépre tudott csoportos jegyet adni. Így, az útipoggyászokat hátrahagyva, csupán kézi csomagjaikkal együtt szállították a csapatot a légitársaság által térített, wiesbadeni szállodába. Miután, dr. Sári Zsoltnak köszönhetően, értesítették az aarhus-i skanzent az egynapos késésről, dr. Arapovics Mária, Margitta Nóra az idegenvezető, Kalliope Bakirdzi és dr. Sári Zsolt éjszakába nyúlóan átszervezte a programot. A fogadó fél megértő, az utazási iroda rugalmas és konstruktív volt.
Másnap ismét az esős idő volt az uralkodó. A csoport, az utazási iroda extra keretéből – szakmai programként – meglátogatta a helyi városi múzeumot.

Wiesbaden Stadt Museum

A 2016-ban nyílt helytörténeti múzeum az ókortól kezdve, napjainkig mutatja be a termálfürdőiről nevezetes, tartományi főváros történetét. A kiállítás megértését, múzeumpedagógiai foglalkozásokra készített, playmobil bábukkal szemléltetett jelenetek segítik. A múzeum érdekessége, hogy a közelmúlt eseményei is megjelennek benne, például a bevándorlók tárgyai is láthatóak. A látogatók szavazhattak 12 helyi lakos által kiválasztott tárgyra, hogy érdemesnek találják –e azok további bemutatását a tárlaton.
A társaság aznap szerencsésen továbbutazott Billundba, ahonnan busszal folytatták útjukat a szállásra. Útközben dr. Arapovics Mária ismertette a Cselekvő Közösségek projektet és a tanulmányút célját. A végállomás Dánia második legnagyobb kikötő- és egyetemi városa, Aarhus volt, amely 2017-ben megkapta az Európa Kulturális Fővárosa címet, 2018-ban pedig az Európai Önkéntesség Fővárosa volt. A csoport időben megérkezett Aarhusba, így megtartották a tervezett szakmai megbeszélést a Dán- Magyar Baráti Társaság (Dansk-Ungarsk Venkasbsforening) három tagjával. A diskurzus fókuszába a múzeumi önkéntesség került. A tartománybeli Silkeborg Múzeumban például 500 önkéntes tevékenykedik, akik jellemzően 50 év feletti nők, és elsősorban a rendezvényeken segédkeznek. Nagy számuk miatt, az önkéntesek várólistán keresztül jutnak a feladatokhoz. Az est folyamán az egyesületek működése is szóba került, többek között a forrásteremtésről, a demokratikus működésről és a dán népfőiskolákról kérdezték a vendégeket a csoport tagjai.

DOKK1 – Városi Könyvtár és Közösségi Központ

Az ismét esőre virradó napon, május 22-én, szerdán, a város rendezvényközpontjaként is működő könyvtárba látogatott el a csapat. Az intézményben a gyermekrészleg vezetője tartott idegenvezetést. A három évvel korábban átadott, modern építmény, a régi -1936 óta működő könyvtár helyett épült, ahol ugyan sok hely volt a könyvek számára, azonban kevés az embereknek. Az ötletelésbe bevonták a könyvtár dolgozóit, a felhasználóit, a helyi szakmai és civil szervezeteket, az egyetemet, a kulturális partnereket és a szponzorokat is, így az ő igényeik szerint tervezte meg az épületet Schmidt Hammer Lassen építész. Ennek köszönhetően a könyvtár hatalmas közösségi terekkel teli, modern épület, ahol évente több mint 600 rendezvényt tartanak. Az úgynevezett „nyitott könyvtárban” nincsenek falak, a tereket üvegablakok választják el, teljes panoráma nyílik a városra és a kikötőre. Az intézményben 3 fő szempont érvényesül, az információs műveltség bővítése, a rendszeres olvasás elősegítése és a „dizájn thinking” könyvtári alkalmazás fejlesztése – ezt Bill Gates feleségének alapítványa támogatja. A könyvtárnak 150 regisztrált partnere, és napi 3-4 ezer ember látogatója van. A könyvtári szolgáltatás ingyenes, az intézményt a város, dán kulturális minisztériumi források és szponzorok tartják fent.

Skanzen (the Old Town – Den Gamle By)

A csoport következő állomása az aarhus-i skanzen volt. A Den Gamle By-ban található 75 régies porta, 20 különböző dániai városból származó, jellegzetes építmények másolatai. A múzeum négy egységből áll. Egyik része az 1900 előtti közel 3 évszázadot öleli fel, a második az 1920-as, a harmadik pedig az 1970-es éveket idézi meg. Külön egységet alkot az Aarhus Várostörténeti Múzeum. A kiállítások célja nem a kérdések megválaszolása, hanem a gondolkodásra való ösztönzés.

A múzeum több civil közösséggel működik együtt. A helyi rádiósok egyesülete segítette például a hetvenes évekbeli telefonközpont kialakítását. Az intézményben közel 250 önkéntes tevékenykedik, főként a hétvégi programokban. A rövid bemutatót követően a helyi ízeket felvonultató aprósüteményeket is megkóstolták a csoport tagjai, majd az Emlékezet Házában a demenseknek szóló programot mutatta be a kiállítás kurátora. Egy Erasmus program keretében több európai skanzen – közöttük a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum – egy közös időseknek, demenseknek szóló programot dolgozott ki. Az Emlékezet Házát az 1950-es

évek bútoraival, eszközeivel rendezték be, amely az idősebbek fiatalkori világát idézi. Minden egyes tárgy tapintható, a fiókok kihúzhatóak, a kölnivizek megszagolhatóak, a pianínó üzemképes. A program azon alapszik, hogy minden érzékszervekre gyakorolt hatás előhívja az idősek emlékezetfoszlányait. A terápiaként is működő foglalkozáson az egyébként magukba zárkózásra hajlamos, passzív résztvevők itt felélénkülnek, megnyílnak, saját történeteiket mesélik el, visszaemlékezve fiatalkori élményeikre. Miután a csapat megebédelt a skanzen éttermében szabad program következett, ekkor mindenki körbejárhatta a múzeumot. Az érdeklődőknek dr. Sári Zsolt, az SZNM főigazgató-helyettese rövid vezetést tartott, bemutatva a helyi sajátosságokat és a Várostörténeti Múzeumot. Az egyetlen kellemetlenséget a folyamatos eső okozta, az okozta, amely a helyi múzeumpedagógiai foglalkozásra érkező gyerekcsoportokat nem zavarta.

Aros Aarhus Művészeti Múzeum – Aros Aarhus Art Museum

 

Az AROS az egyik legjelentősebb művészeti múzeum Észak-Európában. Egyik jellegzetessége a kockaépület tetejére (utólag) épített 150 méter hosszú „Szivárványos Panoráma” kilátó. A színes üvegfolyosót körbejárva, 360 fokos panorámát kapunk a városról. Itt két kiállítást tekintettek meg a tanulmányút résztvevői. Az egyik egy nagy hatású, környezetvédelmi témájú kortárs művészeti kiállítás, a „Tomorrow is the Question” volt, amely meghökkentő filmekkel, művészeti alkotásokkal, a látogatót is részesévé tévő összművészeti kreációkkal döbbentette meg a szemlélőket. A másik vezetéssel megtekintett tárlat a múzeum állandó kiállítása volt.

 

 

 

Nőmúzeum/ A Nők Múzeuma (Kvindemuseet, Women’s Museum)

Május 23-án, csütörtökön napsütéses reggelre ébredt a társaság. A délelőtti program a ’80-as években létrehozott Nők Múzeumának meglátogatása volt. A városháza épületében található intézmény, a világon elsőként, kifejezetten a nők történelmét és mindennapjait mutatja be. Az egyedi társadalmi témák feldolgozása miatt, és a szemlélődők bevonásának módszerét, eszközét alkalmazva, meghatározó múzeumi szerepet tölt be a hasonló jellegű intézmények között. Küldetése, hogy rámutasson a múltban, a jelenben és a jövőben egyaránt fontos szexualitással kapcsolatos ismeretekre, és megteremtse a kíváncsiság, a párbeszéd és a reflexió lehetőségét.
A múzeumnak otthont adó városháza elegáns régi tanácstermében Sara Bradley kurátor fogadta a csoportot. Ismertetőjében kiemelte, hogy a múzeum legfontosabb része maga az épület, mivel a városháza önmagában a demokrácia, a társadalmi bevonás és a politika jelképe. A múzeum 1984 és 1991 között progresszív múzeummá kívánt válni, amikor a tényekre, az érzésekre, az interakciókra, az identitásokra, a párbeszédre, a reflexiókra és a változásokra tették az alapokat. A hetvenes évek nőmozgalmából alakult ki, egy jobb világról álmodva. 1991-ben állami fenntartásúvá vált az intézmény, ami azt jelenti, hogy az állami múzeumi és minőségi követelmények vonatkoznak rá. Dániában fontos a nemi egyenlőség, ez megjelenik a politika téren is. Az ország a World Economic Forum társadalmi egyenlőséget vizsgáló, ún. nemzetközi „Global Gender Gap Index” listáján évről évre az első 5 helyezett között szerepel. 2017-ben elsőként vette le a mentális betegségek listájáról a transzgender fogalmát. A múzeumot évente 40 ezer ember látogatja, elsősorban dánok, és ugyan országosan a múzeumlátogatók 60%-a nő, ebben az intézményben 90%-os ez az arány.
A Nőmúzeum állandó kiállítása a Gender Blender, amely a kezdetektől napjainkig mutatja be a nők történelmének legfőbb mérföldköveit. Az állandó tárlatok mellett rendszeresen időszaki kiállításokkal is rendelkezik az intézmény, projekteket valósít meg, rendezvényeket szervez és kutatásokban vesz részt. Jelenleg is folyik egy PhD kutatás az intézmény együttműködésével. A Nőmúzeum egyik jelenlegi projektje a múzeumi mentorhálózat kiépítése. Ebben dán mentorokat párosítanak össze bevándorlókkal. Például, egy dán fogorvos támogat egy bevándorló fogorvost, akit nemcsak a munkájában, hanem a napi vagy személyes feladataiban is segít telefonon vagy személyesen.

A Nőmúzeumnak van egy úgynevezett „Pop-up museum”, azaz mozgómúzeum programja. Ennek keretében egy furgonba összecsomagolják múzeum egy pici szeletét, és elviszik azt más városokba, fesztiválokra, illetve azokhoz, akik maguktól nem látogatnak el az intézménybe. Mindezek mellett a múzeum szervezi meg az éves Esélyegyenlőségi Menetet (Equality March), valamilyen társadalmi kérdést boncolgató tematikában fesztiválhétvégét rendez, valamint múzeumpedagógiai foglalkozásokat tart a Lányok „és fiúk” történetei című neveléstörténeti kiállításhoz kapcsolódóan. Az aktivizálásnak számos eszköze jelen van az egytermű kiállításban, ahol minden sarok, minden zug részvételre hív.

A múzeumból egyenesen a reptérre utazott a társaság. A buszban összegezték a kirándulás tapasztalatait. Az hazafelé út szerencsére zökkenőmentes volt, tudással és élményekkel gazdagodva tértek vissza Magyarországra a tanulmányút résztvevői.