Tésztagyár – „Egész évben erre gyúrunk!”

/Kategória: ,

A név „Tésztagyár” valami nagyüzemi, ipari termelésre enged következtetni, de aki már ismeri, tudja, hogy az egy kicsit viccesnek szánt elnevezés és sokkal inkább a családias, barátságos programsorozatot takar. A közösségi program kialakulásáról, közösségépítő szerepéről beszélgettünk Bálint Zsoltné Izabellával, a vokányi IKSZT (Integrált Közösségi és Szolgáltató Tér) vezetőjével.

Balogh Vivien: Mit érdemes tudni Vokányról?

Bálint Zsoltné Izabella: Vokány sváb település, Baranya megyében, Siklóstól kissé északkeletre Kistótfalu és Újpetre között, a Villányi-hegység északi lejtője alatt fekvő település. Vokány helyén már az Árpád-korban a Trinitás bencés apátság állt, melyet az oklevelek már 1183-ban említettek. Az apátság helyén később új falu létesült a XVIII. században. Lakosai először szerbek voltak, helyükre később német nemzetiségű telepesek érkeztek. A lakosság jellemzően szőlőműveléssel foglalkozott. A település nevezetességei közé tartozik az egykori
Keresztúri kolostor, helyét ma már erdő borítja.

B.V.: Hogyan indult el a tésztagyári program Vokányban?

B ZS. I.: Vokány alapvetően elöregedő településnek számít, a fiatal lakosság száma csökken, míg az idősek száma növekszik. Az Idősek Otthona, ahová korábban 20-30 idős ember járt a közös időtöltés kedvéért, 8 éve megszűnt. Korábban közös programokat szerveztek, együtt ünnepeltek, beszélgettek, sütöttek, főztek. Az idős emberek örömmel szabadultak ki a szürke hétköznapokból. Az intézményt financiális okok miatt szüntették meg szinte egyik napról a másikra, emiatt az idősek egy pillanat alatt elveszítették ezt a biztonsági hálót, amely az aktív társadalomhoz kötötte őket. Évekig nem is volt arra irányuló törekvés, hogy bármilyen formában újra közösségi teret teremtsenek számukra. Sokan közülük teljesen bezárkóztak, még az utcára sem mentek ki.

Az IKSZT megjelenésével próbáltuk megszólítani őket, felkínálva a lehetőséget, hogy ott találkozhassanak, szervezzenek újra közösséget maguknak. Bár ehhez minden segítséget felkínáltunk (közös sütések, kirándulások, mozizás, teremhasználat), nem éltek a lehetőséggel. Folyamatosan arra kerestem a választ, mi az, ami aktivizálná az idős embereket. Szerettük volna bevonni őket a különböző tevékenységekbe, hiszen olyan sokat tanulhatunk tőlük. Felmerült a kérdés, hogy mégis milyen feladatot adhatunk az időseknek, és mitől érzik majd, hogy ott a helyük a programokon? Ezeket a kérdéseket végig gondolva jutottunk el a tésztagyártáshoz.

B.V.: Melyek voltak az első lépések?

B. Zs. I.: Az első alkalomra sok embert kerestünk meg és kértük őket, hogy csatlakozzanak hozzánk. Az alapanyagokat előre megvásároltuk, vettünk lisztet, tojást, mindent, ami kell. A termet előkészítettük. Nem kellett más csak asztalok, ez minden intézményben adott, és néhány tál. A „tésztagépeket” mindenki maga hozta, hiszen minden vidéki háztartásban, minden nagyi kamrájában lapul egy masina csakúgy, mint a nyújtófa és a nyújtódeszka, vagy a fiókban a kis, fehér, hímzett kiskötény. Hívószavunkra érkeztek idős hölgyek, sőt urak is. Nagyon lelkes munka vette kezdetét, az első alkalommal 4 órát töltöttünk együtt. A hölgyek tésztát gyúrtak és formáltak, míg a férjek kártyáztak és olykor a gépet is segítették tekerni. Hagyományos, fából készült „csigacsinálóval” csigatésztát készítettünk, amit szívesen tanultak meg a fiatalabbak is. A bevált recept a következő: 10 db házi tojás és 1 kg liszt, amit kemény munkával gyúrunk össze. Vizet tilos hozzáadni! Az elkészült tésztát fél órát letakarva pihentetjük, csak ezt követően kezdünk el dolgozni vele. Először a gépekkel vékonyra nyújtjuk, majd csíkokra vágjuk, legvégül vékony pálcára tekerünk a csíkból egy kb. 1 cm-es részt, azt végiggörgetjük a berecézett kis eszközön és már kész is egy szem csigatészta. Nagyon munkaigényes, de megéri, hiszen a házilag készített tésztának nincsen párja.

Gyakori, hogy a közeli nagyvárosból is érkeznek hozzánk érdeklődők, szeretnék megtanulni a házi tészta elkészítésének tudományát. A találkozások során mondhatni majdnem sikerül megfelelni a nevünknek, hiszen majdnem ipari mennyiségű tésztát gyártunk. Az első program végén a csigatésztát elosztottuk a résztvevők között, hogy mindenki megkóstolhassa az igazi, házi készítésű csigatésztát. A metéltet pedig leszárítottuk és a következő alkalommal helyi specialitást, igazi sváb babos tésztát készítettem a találkozóra.

B.V.: Milyen az igazi sváb babos tészta, és hogyan készül?

B. Zs. I.: A hagyományos ételeknek a mai napig jelentős hagyománya van Vokányban. A recepteket minden családban őrzik, de mindenütt kicsit másként, mindenki elvesz és hozzárak egy keveset. Próbáltam az eredeti recept szerint dolgozni, ezért több háziasszonyt is megkérdeztem. Ahány kérdés, annyi felelet született, persze mind más, ezért úgy döntöttem én is a sajátomra formálom a receptet. Kis hagymás alapra paradicsomos babkonzervet öntöttem, fűszereztem, a tésztát kifőztem és arra került rá a babos szósz. Erre édesanyám kézzel összetört, durva szemű morzsát pirított, ami csak a tálaláskor került a tésztára, ettől finom roppanós maradt. Laktató, ízletes, tetszetős, olcsó étel, minden kritériumnak megfelel, ami egy jó sváb ételtől elvárható. Az első tésztagyári délutánt több is követte. A tészta mellett készült fánk és az utolsó alkalommal rétes is. Vannak állandó csapattagok, de mindig jönnek új emberek is. Az sem ritka, hogy urak csatlakoznak, vagy más településről írnak érdeklődők, hogy jöhetnek-e tanulni? Az utóbbi alkalommal 4 különböző településről látogattak el hozzánk.

B.V.: Miben rejlik a kezdeményezés ereje, mitől igazán sikeres?

B. Zs. I.: Olyan értelmes feladatot adtunk az időseknek, amivel kicsalogattuk őket a csigaházaikból. Újra fontosnak, hasznosnak érezhették magukat, értékes tudásmentés és -átadás valósult meg, és ápoltuk a hagyományokat. Hidat építettünk generációk között és új kapcsolatok, barátságok születtek. Az egyik találkozónkon ellátogatott hozzánk egy gasztroblogger úriember, aki csodás fotót közölt élete első nyújtott réteséről és természetesen megemlítette, hogy nálunk készítette a tésztát. Egy-egy alkalommal körülbelül 20-25-en vettek rész a „tésztagyár” munkájában, ami a 870 fős településhez viszonyítva jó arány. Jó megoldást találtunk egy társadalmi problémára, amit még tovább lehet fejleszteni. A közösségi megmozdulás sikeressége abban rejlik, hogy az emberek elismerés és hasznosság iránti természetes vágyódására alapozunk. Mindenki szereti azt érezni, hogy van helye a társadalomban. Hiszek abban, hogy amiben tevőlegesen is részt veszünk és nem csak szemlélői vagyunk, az sokkal izgalmasabb, értékesebb mindenki számára. A sikereket gyakran hajlamosak vagyunk résztvevők számával mérni, de a siker igazi fokmérője az, ha az igények, lehetőségek és a kínálat egymásra találnak, mint ennél a programnál is. A kis csapatunkban már-már jelmondatunkká vált ez a bizonyos mondat: „Egész évben erre gyúrunk!”

B.V.: Mit tanácsolnál a „hasonló cipőben” járó településeknek?B. Zs. I.: Azt gondolom, hogy a program akár ebben a formában is adaptálható, de mindenki a saját adottságaihoz igazíthatja. Nem muszáj tésztát készíteni, lehet bármilyen más tudás átadása a középpontban, felderítve a helyi igényeket, a helyi tudást és az erőforrásokat.

B.V.: Hogyan tovább, milyen rövid és hosszú távú célokat határoztak meg maguknak?

B. Zs. I.: Rövid távú célunk az volt, hogy a helyi időseket összefogjuk, egy olyan programot készítsünk elő számukra, ami a helyi igényekre épül, van egyfajta közösségformáló ereje és szívesen vesznek benne részt a lakosok. Ha elfogytak a tésztaételek, készíthetünk bármilyen más ételt, cserélhetünk recepteket, vagy kiadhatunk egy receptgyűjteményt, szervezhetünk gasztro kirándulásokat is. A közös beszélgetéseink során az is felmerült, hogy az elkészült termékeket jótékonysági célra ajánljuk fel. Hosszú távú céljaink, hogy a tésztagyárban szorgoskodókat egy aktív és önállóan tevékenykedő közösséggé formáljuk, kiaknázzuk az idősekben rejlő tudást és hidat képezzünk a különböző generációk között.

Balogh Vivien

Pünkösdi vetélkedő Nádasdon

/Kategória: ,

Nádasd a Vasi Hegyháton, Körmenddel átellenben a Rába és a Csörnöc-patak jobb partja felett fekszik. Nevét, a falut valamikor körül ölelő nádasokról kapta. Ma már sem nádasok, sem nádfedeles házikók nincsenek a községben, ellenben vannak színes, vidám közösségi napok, amelyek erősítik a településen élők, falujuk és az ott élő közösség iránti szeretetét. A vidám napokról, a közösségi élet formálásáról, a közösségépítő jó gyakorlatokról Földes Tímeával, az „Együtt Nádasdért” Faluszépítő és Fejlesztő Kulturális Egyesület elnökével beszélgettünk.

Kalmár Erika: Mit érdemes tudni Nádasdról?

Földes Tímea: Érdekes története van a falunak. Nádasd, akár csak Róma, hét dombra épült: a Templomdomb, a Csébi-domb, a Kútkert, a Cserfalu, a Cserhegy, Almásd és Németfalu (Hegyalja) alkotta.1698-ban csupán 272 lélek lakta, jelenleg – a legfrissebb adatok szerint – Nádasd állandó lakosainak száma épp csak meghaladja az 1300-at. A településen számos látnivaló akad, mint például a Vas Megyei Értéktárban is szereplő Rotunda, a Borostyánkő-út, a Helytörténeti Gyűjtemény, a kopjafák, a Nádasdi Evangélikus Templom, a Római Katolikus Templom és a Plébániahivatal, a Római mérföldkő, útszéli keresztek, emlékművek, és még hosszan sorolhatnánk.

 E.: Hogyan kötődik Ön a településhez? Mióta él itt, milyen feladatokat lát el?

F.T.: Egy kis kitérőt leszámítva születésem óta a településen élek. Itt éltek a településen szüleim, nagyszüleim, sőt a dédszüleim is. Nádasdra jártam óvodába, iskolába. Már iskolásként részt vettem a falu közösségi életében, hiszen az akkori helytörténeti szakkör tagjaként a hagyományaink összegyűjtése, azok megelevenítése volt a célunk. Jelenleg az „Együtt Nádasdért” Faluszépítő és Fejlesztő Kulturális Egyesület elnökeként, annak kulturális szakembereként dolgozom. Kezdetben önkéntesként végeztem ezt a munkát, majd foglalkoztatási információs munkatársként, aztán pedig az IKSZT (Integrált Közösségi és Szolgáltató Tér) munkatársaként intéztem civil szervezetünk ügyeit. Az egyesületünk 2017 júliusa óta vette át a nádasdi művelődési ház működtetését közművelődési megállapodás keretében a település önkormányzatától.

K. E.: Mikor alakult az egyesület és milyen céllal?

F.T.:  Az „Együtt Nádasdért” Faluszépítő és Fejlesztő Kulturális Egyesület 1997-ben alakult, azzal a céllal, hogy az itt élők problémáinak megoldására, szabadidejük hasznos eltöltésére nyújtson lehetőséget. Célunk olyan programok szervezése, amelyek a település fejlődését szolgálják és a lakók igényeivel összhangban állnak. 2010 óta közhasznú egyesületként működünk, 2017. július elsejétől pedig feladat-ellátási megállapodás keretében látjuk el Nádasd község közművelődési, ifjúsági és turisztikai feladatait, együttműködve az önkormányzattal. Az Egyesület célja az alapszabályban megfogalmazottak szerint, hogy szervezze Nádasd kulturális, közösségi életét, gondoskodjon a település hagyományainak megőrzéséről.

K. E.: Mióta vezeti az egyesületet és mit tart egyesületi elnökként a legfontosabb feladatának?

F.T.:  Az alapítás évét követően csatlakoztam az egyesület tagságához. Az elnöki teendők felvállalása is egy hosszú folyamat része volt. A kezdetekben – önkéntes munka keretében – a tagsági feladatok ellátása mellett, többedmagammal vállaltuk Teleházunk működtetését, majd jöttek az egyesület adminisztratív dolgai, a pályázatok írása és más feladatok. 2002 óta vezetőségi tagja, majd 2006-tól elnöke lettem az egyesületnek. A legfontosabb feladatnak – ami egyben az alapítócélunk is, – a megszűnt helyi lap, a Nádasdi Faluújság újbóli kiadását tekintettem. Ennek szellemében létrehoztuk a Hétdombi Hírek című kiadványt, amelynek első számát 1997 áprilisában adtuk ki. Az újságunk mára része a nádasdi emberek hétköznapi életének.  Ezenkívül nagyon fontos feladat a hagyományok őrzése, Nádasd közösségi, kulturális életének összefogása, szervezése, amihez nélkülözhetetlen egy kiváló, ötletekkel teli, megújulni képes csapat, amit az egyesület tagsága ad.

K.E.:  Melyek azok a tevékenységek az egyesület életében, amelyek a közösség építését, fejlesztését szolgálják

F.T.: Az évszakoknak megfelelően színes programokkal, vetélkedőkkel, vicces versenyekkel várjuk a helyieket. Ilyen például a bor- és pálinkaverseny, a helytörténeti, illetve a Szent Márton vetélkedők, a pünkösdi vetélkedő, a Bagolytúra, az őszköszöntő rendezvény. Egyesületünk nagy hangsúlyt fektet a hagyományőrzés tevékenységeire, mint a rönkhúzás, a húsvéti tojásdobás, a locsolás, a kézi aratás, a szüreti felvonulás, a betlehemezés. Átfogó környezetvédelmi programokat valósítunk meg, mint például a falu-nagytakarítás, amelyen a falu apraja-nagyja részt vesz. Az egyesület helyi termelői piacot és közösségi teret működtet, az önkormányzat által, pályázati forrásból létrehozott pajtában, ahol kemencében sült finomságokkal és kenyerekkel halmozzuk el a rendezvények idején a vendégeket. Az egyesületnek 64 állandó és 10 pártoló tagja van.

K. E.: A közösségépítő jó gyakorlatok egyik kiemelkedő példája a több, mint 20 éves múltra visszatekintő pünkösdi vetélkedő. Hogyan épül fel a vetélkedő, milyen elméleti és gyakorlati tudás szükséges ahhoz, hogy egy csapat győztesként kerülhessen ki a megmérettetésből?

F. T.: A pünkösdi vetélkedő tulajdonképpen egy helytörténeti vetélkedő, amely része a nádasdi hagyományoknak. Az elsőt 1993-ban a művelődési ház rendezésében Karvalits Zoltán szervezte, aki egyesületünk alapítótagja, egykori elnöke, jelenleg településünk polgármestere. A rendezés feladatát 1997 pünkösdjétől vette át az „Együtt Nádasdért” Egyesület. Rendszerint pünkösdhétfőn kerül rá sor. Délután folyamán ötfős csapatok versenyeznek egymással, hogy ki ismeri jobban a falut. A csapatokat általában civil szervezetek képviselői, a római katolikus és az evangélikus egyház képviselői, iskolai, közösségi csoportok tagjai alkotják. A rendezvény nevezési feltétele a „hegy leve” és pogácsa vagy rétes.

K. E.: Nevezési feltétel a „hegy leve” és a rétes. Ez esetben kifejezetten nádasdi specialitásokra kell gondolnunk?

F.T.: A „hegy leve” elnevezésen természetesen a nádasdi szőlőhegyeken, a boros gazdák által termesztett szőlőkből készült borokat értjük. Ilyen hegyünk a Cserhegy, az Almásd, a Hegyalja, a Cseresnyés-hegy, hogy csak néhányat említsek. A helyi borokat főként direkt termő szőlőkből készítik az itt élők. A rétessütés pedig az asszonyok körében nagy hagyományokra épül, hiszen mindenki az édesanyjától, nagyanyjától leste el a nyújtás fortélyait. Tölteléknek meggyet, tököt, mákot, almát és túrót használnak.

K.E.:  Kis kitérő után térjünk vissza a pünkösdi vetélkedőhöz! Ki, kik állítják össze a kérdéseket és milyen témaköröket érintenek?

F.T.:  A kérdéseket Takács László plébános úr állítja össze, készít egy tesztet, amely alapján Nádasd történelmi, kulturális ismeretéről adnak számot a csapatok. A plébános úr kérdései helytörténeti jellegűek, például: Ki volt a nádasdi iskola leghíresebb, tudós tanulója? Sorolja fel a húsvéti egyházi- és népszokásokat! Melyik Nádasd négy legrégebbi középülete? Sorolja fel Nádasd hét dombját!  Kik vannak egy aratóbandában? Persze a vetélkedőn vannak elméleti és gyakorlati feladatok is. Visszatérő feladatnak számít a népi kismesterségek felelevenítése, mint a fafaragás, az agyagozás, a bőrözés, és a nemezelés. Ezek mellett a néptáncok bemutatása, a rongylabdával való célba dobás, vagy a csúzlizás szintén gyakorlati feladatnak számítanak. Tartalmas szórakozást nyújt és ismereteket ad ez a délután fiatalnak és idősnek egyaránt.

 K. E.: Hogyan elevenítik fel a kismesterségeket, hiszen azok bemutatása igen időigényes tevékenység?

F.T.: A kismesterségeket általában a csapatok gyakorlati feladatokon mutatják be, vagy éppen activity formájában játsszák el. Az elmúlt években a kismesterségek bemutatója során készítettek a résztvevők agyagból nádasdi petákot, karikás ostort – amit meg is kell tudni szólaltatni -, csúzlit – amivel célba kellett lőni, vagy bőrből bicskatartót varrtak, illetve különböző fafaragásokat készítettek.

K.E.:  Hogyan sikerült idén a verseny? Kik bizonyultak a legjobbnak?

F.T.:  A mostani vetélkedőre kicsit rendhagyó módon, pünkösdvasárnap került sor. A reggeli katolikus misét és az evangélikus istentiszteletet követően a Partium Alapfokú Művészeti Iskola Nádasdi Tagozatának gyermekei és a körmendi Béri Balogh Ádám Táncegyüttes lányai bemutatták a Nádasdi Értéktár részét képező pünkösdölést. Majd kezdődött a Pünkösdi Helytörténeti Vetélkedő. Az idei évben visszanyúltunk az 1993-as, azaz a huszonöt évvel ezelőtti feladatsorhoz. A vetélkedőn a Nádasdi Öreg Tyúkok Egyesülete, a Nádasdi Községi Sportegyesület és az „Együtt Nádasdért” Egyesület csapatai mérték össze tudásukat. A verseny jó hangulatban telt, a csapatok számot adhattak tudásukról Nádasd településtörténetének, a paraszti gazdaság és a szőlősgazdai tevékenység témaköreiben. Közmondásokat mutogattak el csapattagjaiknak. Fafaragó tudományukat megcsillogtatva mini kopjafákat faragtak, időre összerakhatták a kézikaszát, amit aztán szakszerűen meg is kellett fenniük. Sőt még rönkhúzási kisbírói hirdetési szövegeket is kellett írniuk. A legnépszerűbb feladat a népi turkáló volt, amikor egy nagy halom ruhakupacból ki kellett választani a hagyományoknak megfelelő öltözékeket, valamint a hozzá tartozó kellékeket és két-két csapattagot be kellett öltöztetni, így körünkben köszönthettük a rönkhúzási menyasszonyt és a püspököt, a betlehemi angyalt, a lucázó pásztorlegényt, az arató asszonyt és a kaszás legényt is.

K.E.:  Az időpontot illetően idén eltértek a hagyományoktól…Miért?

F.T. : Igen, az idén pünkösdvasárnap délután rendeztük meg a vetélkedőt, mivel ezen a napon mutattuk be az NMI Művelődési Intézet Közhasznú Nonprofit Kft.-vel és a Lakiteleki Népfőiskolával együttműködve elkészített, a helyi értékeinket bemutató kiadványunkat is.

K.E.: Mi minden kapott helyet a kiadványban?

F. T.: „A mi Nádasdunk kincsei” című kiadvány a Kárpát-medencei Népfőiskolai Hálózat kialakítása keretében az EMMI és az NMI Művelődési Intézet támogatásával jött létre. A huszonnyolc oldalas kiadvány Nádasd helyi értékeit kívánja bemutatni épített értékek, kulturális örökség, sport és természeti környezet témakörökben. A Nádasdi Helyi Értéktár részben egyik kulturális örökségünk, a pünkösdölés kapott kiemelt szerepet. Az összeállítás alapját a 2016-ban bemutatott Só és Nád – Hagyományőrzés Alsósfalván és Nádasdon című könyvünk és a Hétdombi Hírekben megjelent írások adták. A Nádasdi Helyi Értéktárbizottság az idén, a javaslatok alapján több új értéket is felvett, amelyek bemutatására e kiadvány tökéletesen alkalmasnak bizonyult. Az összeállításban nagy szerepet vállalt Legáth Tiborné, aki az egyesületünk és a Hétdombi Hírek szerkesztőségének tagja, Takács László plébános úr, aki Nádasd történetének tudója, kutatója. A fotókat egyesületünk tagjai készítették. A kiadványt a mi elképzeléseink alapján Koltai János nyomdai szerkesztő formálta meg.

Kalmár Erika

„Szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalok…” – élő adventi naptár Balatonőszödön

/Kategória: ,

A Balaton déli partján elterülő kistelepülés neve már a 11. században feltűnt az írásos emlékekben. Sokan akkor sem lakták, mint ahogyan ma sem, állandó lakosainak a száma – szezonon kívül – alig haladja meg az 500 főt. Nyáron persze más a helyzet. Ez a kis falu élen jár a közösségépítő programok életre hívásában. A karácsonyi időszak, az ünnepvárás egyik fontos közösségi eseménye az élő adventi naptár megszervezése. A programot hagyományteremtő céllal hozták létre 2015-ben, azóta Magyarországon egyre több településen népszerű jó gyakorlat és lehetőség egy összetartó közösség létrehozására. Balatonőszöd mellett Kisfaludon és Solymáron is alkalmazták ezt a közösségfejlesztő programot, melyről Winklerné Csehi Mónikával, a Balatonőszöd Községért Egyesület elnökével beszélgettünk.

 Balogh Vivien: Milyen kötödése van Balatonőszödhöz? Mit jelent a település az Ön számára?

Winklerné Csehi Mónika: Balatonőszöd 560 fő állandó lakossal és legalább kétszer ennyi üdülőtulajdonossal rendelkező kistelepülés a Balaton déli partján. Közvetlen vízpartja van, de az állandó lakosok inkább a települési részen laknak. Születésem óta itt élek, mondhatni vidéki lány vagyok. Kicsi és összetartó település vagyunk, itt mindenki ismer mindenkit. A faluban mindig nagyon jó volt a közösségi élet. Számomra nagy öröm, hogy itt élek a csodálatos Balaton mellett, egyrészt a természeti adottságok és értékek, másrészt a helyi közösség miatt.

B.V.: Mi is az élő adventi naptár?

W. CS. M.: Három évvel ezelőtt, 2015-ben kezdődött el az élő adventi naptár játék Balatonőszödön. A lényege az, hogy december első napjától kezdve huszonhárom napra előre egy titkos sorsolás alapján a játékban részt vevő háztulajdonosok között kiosztjuk az egyes számokat, kivéve a 24. napot, mivel a szentestét mindenki a családjával tölti. Ezt követően minden egyes nap más házban díszítik fel és világítják ki az ablakokat, és indulnak útnak a lakosok, hogy megkeressék a soron következő ablakot. Szokás szerint a polgármesteri hivatal előtt gyülekeznek az érdeklődők, és pontban hat órakor, harangszóra indul el a felderítő csapat, hogy megtalálja a feldíszített ablakot, ahol a családok süteménnyel és meleg itallal látják vendégül az odaérkezőket

B.V.: Hogyan indult el a kezdeményezés?

W. CS. M.: Számos hazai településen terjedtek el a különböző adventi programok, amelyek célja a közösségépítés és a polgárok közötti együttműködés elősegítése. Így alakulhatott, hogy a településen élő Farkasné Valkó Diána Ócsán találkozott egy hasonló jellegű kezdeményezéssel, amelyet közösen dolgoztunk át a balatonőszödi sajátosságokat figyelembe véve. Az első évben a hozzám közel álló embereket kerestem fel és kértem meg őket, hogy közösen alkossunk egy élő adventi naptárat és díszítsük fel ablakainkat. Ma már évről évre vannak új jelentkezők, így a résztvevők köre állandóan bővül, a tavalyi évben mintegy ötvenen vettek részt a közös ünneplésben. Az első évben, december első napján a közös túra végén megbeszéltük, hogy a hivatal előtt legyen a gyülekező és innen induljunk el közösen megkeresni az aktuális számot, ablakot. Így is történt, a második napon az adott házigazda mézeskaláccsal várta a látogatókat. A harmadik helyszín majdnem két kilométernyi távolságban volt a központtól, ahol a házigazda nagyon megsajnálta azokat, akik ilyen sokat sétáltak, ezért forralt borral kedveskedett nekik. Mára már az egymás között „szeretet-vendéglátásnak” emlegetett program hagyománnyá vált és kiegészült azzal, hogy minden este az ablakhoz érve közösen elénekelünk egy kedves kis karácsonyi dalt, például ezt:

„Szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalok…

Zörgessetek máma este

Minden piciny ablakot,

Palotába és kunyhóba

Nagy örömet vigyetek,

boldogságos ünnepet!”

B. V.: A karácsonyi időszakban számtalan díszítési lehetőség adódik a fenyőfaágaktól a gömbdíszeken át a csillogó, villogó égőkig. Mi a legjellemzőbb díszítési mód, ami felhívja az emberek figyelmét az éppen aktuális ablakra?

W. CS. M.: Ahogyan az adventi időszakban lenni szokott, a falu lakosai is egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy házaikat karácsonyi díszbe öltöztessék. Az élő adventi naptárak esetében is igaz ez. Általában megvilágítják az ablakokban lévő számokat, így sokkal jobban észrevehetők, messziről láthatóak a fényük. Mivel belülről világítják meg, így a díszek is többnyire az ablakon belül vannak. A világító számokat csillogó gömbök, fényes girlandok és papírból kivágott karácsonyi figurák egészítik ki.

B. V.: Milyen eredményekre számítottak a program elindításakor?

W. CS. M.: A kezdeti cél – mindamellett, hogy készítsünk egy élő adventi naptárat és tisztítsuk meg az ablakokat – az volt, hogy több időt töltsünk együtt, és ismerjük meg egymást. A kezdetekhez képest a cél nem változott, inkább kiteljesedett. Mára már az egész közösség apraja-nagyja várja az adventi játékot, és aktívan részt vesz benne az idősebb és a fiatalabb generáció is. A közös élmények összekovácsolják a falu lakóit, építik a közösséget, ezért idén is várunk mindenkit nagy szeretettel.

B. V.: Hogyan változott meg a közösség, az emberek egymáshoz való viszonya az első élő adventi naptár játék óta?

W. CS. M.: Megindult egy párbeszéd a közösségben azon emberek között is, akik korábban különböző okok miatt nem igazán beszélgettek. Ebben a rohanó világban minden este találkozunk, időt szakítunk egymásra, közösen várjuk az ünnepet és minden este szeretettel teli vendéglátásban lehet részünk. A kezdeményezés ereje abban rejlik, hogy a mai internetes világban otthagyjuk a szoba melegét, ha esik, ha fúj, akkor is minden este felkerekedünk a közösségért és a közös élményekért.

B. V.: Az elmúlt három évben sikerrel zajlott a program, a közösség összekovácsolódott. Milyen eredményeket vár hosszabb távon ettől a közösségfejlesztő programtól?

W. CS. M.: Az élő adventi naptár váljon hagyománnyá a településen, még hosszú-hosszú éveken át fennmaradjon. A játékos program járuljon hozzá egy összetartó és egymást segítő közösség létrejöttéhez. Bízom benne, hogy ez meg is valósul, mivel minden évben vannak új jelentkezők és évről évre sikerül új családokat bevonni.

B. V.: Mit jelent az Ön számára az élő adventi naptár?

W. CS. M.: Én még nem tudtam megtapasztalni és átélni a meglepetés élményét, amikor megtaláljuk az adott ablakot, mivel én mindig tudom, hogy hova kell menni. De az idei évben a segítők megígérték, hogy jövőre valaki átvállalja a szervezésnek a sorsolás részét, hogy én is igazán részese lehessek a játéknak. Nagyon szerencsésnek érzem magam, mivel a mellettem álló és segítő embereknek köszönhetően jöhetett létre immáron harmadik alkalommal az élő adventi naptár. Ezúton is szeretném megköszönni az ő munkájukat.

A közösségek bevonásán alapuló működés – Petőfi-telepi Művelődési Ház

/Kategória:

A magyar kultúrának szerte az országban vannak „fellegvárai” és „végvárai”. Így van ez Szegeden is. Egy olyan városban élünk, ahol az előadóművészeteknek, a képzőművészetnek, a kollektív emlékezet megőrzésének és reprezentálásának saját intézményei vannak. A „fellegvárak” gazdag kínálata mellett azonban szükség van a kultúra „végváraira” is, a művelődési házakra.

Ezekben az intézményekben “emberközelibb” munka folyik, közösségeink tagjait név szerint ismerjük, osztozunk mindennapi gondjaikban és örömeikben. Az általunk szervezett programoknak saját törzsközönsége van, akiket kitartó munkával nyertünk meg magunknak, és akik számára az is természetes, hogy személyesen mondják el véleményüket az adott rendezvényről, ami persze segíti a további munkát. Szegeden hét ilyen lakókörzeti művelődési ház működik önkormányzati fenntartású intézményként, ezek egyike a Petőfi-telepi Művelődési Ház, amelynek elsődleges feladata a Petőfi-telepi városrész (13.000 lakos) közművelődési feladatainak ellátása.

Művelődési ház a város szélén

A Szántó Kovács János utcában – sok társadalmi munkával – 1977-ben épült fel a népnevelőház. Azok, akik ebben a munkában részt vettek, mai napig rendszeres látogatói az intézménynek. Akkoriban az épület egyetlen közművelődési feladat ellátásra alkalmas közösségi térrel rendelkezett, amely kezdetben „klubkönyvtári” formában működött. A kor szellemének megfelelően ifjúsági klubok és nyugdíjas csoportok jelentették a közösségi együttlét formáit. A munka anyagi feltételeit döntően az a tény határozta meg, hogy a művelődési ház a Bartók Béla Művelődési Központ intézményeként működött, a másik hat lakókörzeti művelődési házzal együtt. A hálózati intézményi működés következtében az ezredfordulóra a jól induló szakmai működésből a tényleges tevékenység minimálisra csökkent az intézményben, lényegében „kulcsos házként”, a nyugdíjas közösségek találkozóhelyeként funkcionált. Az épület állapota elfogadható volt, de távol állt a kor követelményeitől.

A Bartók Béla Művelődési Központ akkori vezetése – miközben folyamatos harcot vívott saját fennmaradásáért – felismerte a változtatás szükségességét, és újra külön intézményvezetőt jelölt ki a Petőfi-telepi Művelődési Ház szakmai feladatainak ellátására. Az optimálisnak nem nevezhető körülmények között elsőként természetesen a helyi nyugdíjas közösségek bizalmát kellett elnyerni. Olyan együttműködésen alapuló kapcsolatot kellett velük kiépíteni, amely egyrészt az általuk végzett munka fejlesztését szolgálta, másrészt azonban lehetővé tette közösségi összefogás segítségével új tevékenységek létrehozását. A partneri kapcsolat kiépítésének másik fontos területe a helyi intézményekkel történő együttműködés kialakítása volt. A közoktatási intézmények számára nyújtott legszélesebb körű támogatás eredményeként a művelődési ház nem légüres térben működő elszigetelt intézmény, hanem a telep közösségi életének egyik fontos eleme lett. A gyermekeken keresztül pedig sikerült a szülői „aktív korosztály” figyelmét is az intézmény felé fordítani.

Ahhoz azonban, hogy a szakmai munka tovább fejlődhessen, az intézmény épületi adottságainak, felszereltségének, működési feltételeinek gyökeres megújítására volt szükség. A felújított és kibővített Petőfi-telepi Művelődési Házat 2006-ban adták át. További változást eredményezett az is, hogy a művelődési központot 2008-ban megszűntették, ennek következtében a Petőfi-telepi Művelődési Ház önálló költségvetési szervként működött tovább a Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatának fenntartása és felügyelete alatt. A szakmai munka további fejlesztése, segítése érdekében az önkormányzat lehetővé tette két főállású szakalkalmazott felvételét is.

Új idők, új ötletek

A működés feltételeinek fizikai, anyagi és szakmai szempontból történő gyökeres átalakulása a lakókörzetben még jobban a figyelem középpontjába helyezte az intézményt.

Az átadás évében a művelődési ház kezdeményezésére első alkalommal rendeztük meg a programegyeztető fórumot, amely azóta is alapját képezi a művelődési ház szakmai feladatellátásának, munkatervének. A művelődési ház meghívására már 12 éve gyűlnek össze a civil szervezetek képviselői, a helyi intézmények vezetői, az egyházak képviselői, a területen működő művészeti iskola képviselője, a könyvtárvezető, a helyi önkormányzati képviselő és a helyi védőnői hálózat dolgozói. Itt minden résztvevő beszámol tervezett programjairól, összehangoljuk ezeket, és kijelöljük a célok elérése érdekében a találkozási és segítségnyújtási pontokat. Ezen a megbeszélésen kerül szóba az is, hogyha valamelyik intézménynek kiemelt feladata van az adott évben, és azt a többiek hogyan tudják segíteni a megvalósításában. Itt egyeztetjük azokat az alkalmakat is, amelyeken a művelődési ház, mint együttműködő partner, számít a közoktatási intézményekre, a civil szervezetekre, az egyházközségek tagjaira, valamint azokat a programokat és projekteket is, amelyeket a művelődési ház, mint szolgáltatásokat nyújt az iskolák és óvodák nevelői munkájának segítésére. Ez a programegyeztető megbeszélés segítséget nyújt abban is, hogy erősödjön az intézmények egymás közötti kommunikációja, és lehetőséget teremt új kezdeményezések megvitatására, új közösségi rendezvények kezdeményezésére is.

A megbeszélésen összeállítjuk a telep rendezvénynaptárát, amely az adott év munkájának gerincét alkotja. Évente nyolc olyan programot szervezünk meg, amelyek ezen a társadalmi összefogáson alapul, és közösségi, szórakozási élményhez juttatja az itt élőket. Ilyen például a „Szív napja”, a Telepi nap, a Böllérnap és a Telepi Télbúcsúztató farsangi mulatság, az Újszülöttek köszöntése, a Baba zsúr, a Fodorkerti családi nap, az Adventi készülődés, a Mézes Petőfi-telep akció, és a Telepi karácsony. Ezek a rendezvények az elmúlt 12 évben honosodtak meg és váltak hagyománnyá Petőfi-telepen.

Nagy rutin, nagy veszedelem

Az együtt gondolkodás és közös cselekvés sohasem válhat rutinná, hiszen ez a működés alapja, amely azonban folyamatosan fejleszthető. A munkatervek az adott év működését határozzák meg, ugyanakkor az intézménynek ki kell alakítania egy középtávú stratégiát is. Ennek első lépéseként a fenntartóval kell tisztázni a működés középtávra belátható kereteit, majd az érintettek körével közösen kell kidolgozni a fejlesztési elképzeléseket, támaszkodva azokra a lehetőségekre, amelyek a bevonás következtében segítik a céloknak a megvalósítását. A legfontosabb kérdés az, hogy hogyan tudjuk együtt jobbá, érdekesebbé, a közösség igényeinek megfelelőbbé tenni azt az adott rendezvényt, illetve az intézmény egész működését, hogyan tudunk újabb programokat, rendezvényeket megvalósítani.

A közösen megtervezett és együtt megvalósított programokat minden esetben értékelő beszélgetéssel szeretnénk lezárni, ahol mindenki lehetőséget kap arra, hogy elmondja saját tapasztalatait a programról. Levonva a tanulságokat, a tapasztalatok alapján megbeszéljük azt is, hogyan tudjuk jobbá tenni az adott kezdeményezést, programot. Ez adja az alapot folyamatos visszacsatolásra. Mivel ez a fajta kommunikáció eddig szinte spontán zajlott, így ezen a területen vannak még tennivalóink. A fenti folyamatok beindítására jó alkalmat jelent Petőfi-telep fennállásának közelgő 100. évfordulója (2022-ben). Az ünnep köré építhető fejlesztések, programtervek, helyi értékfeltárások, ezek dokumentációjának kiadványba rendezése a helytörténeti kutatásokkal együtt olyan váz lehet, amelyben minden Petőfi-telepi megtalálhatja a kapcsolódás lehetőségét.

Közelgő 100. születésnap

Petőfi-telep az első világháború végén jött lére. Ez a városrész – néprajzi szempontból – nem rendelkezik több évszázados hagyománnyal. Etnikai összetétele sem mutat semmilyen sajátosságot. A kétkezi munkából élők által benépesített telepen annak alakult ki hagyománya, hogy az itt élők elsősorban önmagukra számíthattak.

A Petőfi-telepi Művelődési Ház esetében egy olyan intézmény működéséről beszélhetünk, amely egy nagyváros egyik városrészében végzi tevékenységét, megfelelő infrastruktúrával és szakmai háttérrel rendelkezik. Ebben a városrészben nincs külön önkormányzat, sem részönkormányzat. A városrész rendelkezik közoktatási intézményekkel – három óvoda, egy általános iskola található itt. A művelődési házhoz hat civil szervezet működése köthető.

Ezek a körülmények egyrészt kényszerítő, másrészt ideális feltételei lettek annak a folyamatnak, amelyben az intézmény a tervezés és a működés során a közösség bevonására törekszik és támaszkodik.

Jarabekné Treplán Mariann

A helyi értékek egy település erőforrásai is lehetnek – Békés megyei tanulmányút az értékőrzés jegyében

/Kategória: , ,

A „tudás háza” új értelmezésben

A belföldi tanulmányutak 16. állomásához érkeztünk, Békés megyébe. Az első napunkra két fontos program is jutott. Békéscsabán jártunk a Békés Megyei Könyvtár és Tudásközpontban, ahol a könyvtár hagyományos szerepének változása és a digitális világ közösségfejlesztő szerepe volt a téma. A digitális világ számtalan új lehetőséget hordoz magában, a régi és az új dolgok kiválóan megférnek egymás mellett, mert egymást kiegészítve adják át a múlt és a jelen ismereteit. Koszecz Sándor, a központ vezetője beszélt arról, hogy a modern technikai eszközök, hogyan segítik a közösségfejlesztés folyamatát.
A második helyszín a Csabagyöngye Kulturális Központ – Agora volt, ahol végig sétálva az intézmény teljes területén, képet kaptunk az egyes terek közösségi funkciójáról, szerepéről, az ott működő civil szervezetekről.

A múltunk a jövőnk alapja

Békés megyei tanulmányút második napjának délelőttjét ismét az előadások töltötték ki. Az előadások tartalmát tekintve ez a szakmai nap a helyi értékek, a hagyományok feltárása-, mentése-, megőrzése és a tudásátadás köré szerveződött.

Gyulán, az Erkel Ferenc Kulturális Központban tartott rendezvényen Kovács Ágnestől, az intézmény igazgató-helyettesétől rövid áttekintést kaptunk a gyulai, magyar néptánc hagyományokat összefogó Minden magyarok néptáncfesztiválja című országos rendezvény megszervezésének módszertanáról.

Ezt követően Csősz Ferenc előadása alapján bepillantást nyertünk a Sinka István Művelődési Központ és Népfőiskola sokszínű tevékenységébe, különös tekintettel a hagyományőrző, értékmentő és értékőrző és ismeretterjesztő munkájába. A művelődési központ integrált intézményként igyekszik megfelelni a modern elvárásoknak, úgy, hogy közben nem hagyja veszni a múlt értékeit. Mindezek mellett számos rendezvényt, képzést szerveznek. Munkájuk során mintegy 20 civil szervezettel működnek együtt.

Balázsné Szabó Erzsébet, a battonyai Fodor Manó Egyesület elnöke „Valami elkezdődött- újjáéledő helytörténet Battonyán” címmel tartott előadást. Az egyesület munkáján keresztül a településen folyó helytörténeti kutatásokkal és olyan közösségi programokkal ismerkedtünk meg, amelyek egy része a múlt őrzésére, a régi ismeretek átadásának fontosságára hívta fel a figyelmet.

A gyulai Németvárosi Olvasókör munkájába bepillantást nyerve láthattuk, hogy ez a közösség nem csupán könyvekkel foglalkozik, hanem minden olyan történeti értékkel, amely a városrészhez köthető. Szappanos Gábor, történész egy kisfilmet hozott, amely az értékőrző munka módszertanát és eredményeit mutatta be.

 A békésszentandrásiak szintén az értékőrzés terén jeleskednek, melyre Hévízi Róbert a Békéssy János Helytörténeti és Hagyományőrző Egyesület elnöke „A múlt velünk él” mintaprojekt bemutatásán keresztül arra hívta fel a figyelmet. Programjukban kettő, a településhez kötődő régi szakmát elevenítenek meg: a szőnyegkészítést (kézicsomózású szőnyeg-gyár is volt a településen), valamint egykoron a folyók szabályozásánál, a vasutak építésénél a térségben dolgozó kubikosok munkájának állítanak emléket az eszközeik és az életmódjuk megismertetésén keresztül.

„Értük vagy velük?”

A fiatalok bevonása a közösségi munkába sok településnek, közösségszervezésben dolgozó szakembernek jelent jókora kihívást. A konferencián a kondorosi Ifjúsági Önkéntes Közösségfejlesztő Műhely mintaprojekten keresztül arra is választ kaptunk, hogyan lehet ezt jól csinálni. Először is emlékezni kell arra, hogy milyen volt fiatalnak lenni. Tokár János, az Ifjúsági Önkéntes Közösségfejlesztő Műhely önkéntese szerint szükséges annak eldöntése, hogy „értük vagy velük” dolgozunk. Mindenképpen kell egy saját tér, ahol fiatalos a miliő és vannak unaloműző eszközeik (wifi mindenképpen), de szükség van letisztult kommunikációra és szerepekre ahhoz, hogy megvalósulhasson a közös tervezés, a feladatok eredményes végrehajtása.

Délután a gyulai Almássy-kastély helytörténeti kiállítás anyagával ismerkedtünk meg. Dombi Ildikó, a látogatóközpont igazgatója ismertetőjében a kastély helyi társadalmi beágyazódását, a közösségek életében vállalt szerepét ismertette, bemutatva néhány speciális kulturális programot is.

A Gyulai Ifjúsági Központban a fiatalok önkéntes munkára nevelésével, közösségi tevékenységeivel foglalkoztunk. A központ egy 120 órás kurzust szervez fiataloknak, akik önkéntesként szeretnének dolgozni. A nagy érdeklődésre tekintettel már előkészítő kurzust is indítanak 12 éves kortól, ahol a mindennapi munka és a társadalmi szerepvállalás értékeit ismerhetik meg és gyakorolhatják saját közösségeikben.

Önkéntesek a múzeumban

A Békés megyei tanulmányút harmadik napján Orosházára látogattunk, ahol a Nagy Gyula Területi Múzeumban folyó jó gyakorlatokkal ismerkedhettünk meg. Rózsa Zoltán igazgató mutatta be a „Közösségi régészet” projektjüket, amelynek során a múzeumi gyűjtést és feldolgozást önkéntes civilek végzik, akik fémdetektoros kereséssel segítik a régészek munkáját az avar kori emlékek feltárásában. Nagyon jó példa a civilek és a szakma összefogására, az együtt gondolkodásra. Ezt követően Józó Tamásné múzeumpedagógus mutatta be a múzeum pályázati projektjét, amelyben 26 környező település iskolásaival készítettek monogramos téglákat. A gyerekeknek tartott foglalkozások üzenete: „ugyanolyan vagyok, mint a többi, egy a közösségből”. Ezekből a téglákból aztán a múzeum udvarán építették fel egy Árpád kori templom makettjét, (szimbolikusan, mint első közösségi színtér) amit a Múzeumok éjszakáján mutattak be a közönségnek.

Kalmár Erika

Értékeink helyben vannak

/Kategória: , ,

Értékeink helyben vannak címmel valósul meg mintaprojekt Bejcgyertyánoson, melynek bemutató szakmai napja 2018. 09. 19-én, szeptember egy nyárias szép napján zajlott.

 Lendvai Veronika polgármester köszöntője után Dr. Arapovics Mária, a Cselekvő közösségek projekt szakmai vezetője mutatta be a kiemelt projektet, melyet azzal vezetett be, hogy kis mellékutakon érkezve az apró vasi településre, sokat látott, (nem úgy, mint amikor főútvonalakon száguld át az ember a tájon), és mélyen megérintette a vasi vidék aurája, gondozottsága. A bókot a hallgatóság elégedetten nyugtázta. (Hamvas Béla „öt géniuszára” utalva: ebből három határmezsgyéjén van e vidék.)

 Bejcgyertyános települést, és annak értékeit Dr. Lendvai Róbert jegyző mutatta be, vetített képes előadását remek humorral fűszerezve. Ezt követően Lendvai Veronika ismertette a mintaprojektet, amelyet a Helyi Értéktár Bizottság eddigi munkájára alapozva tervezték meg, középpontban a legjelesebb helyi hagyománnyal, a kosárkötés mesterségével. Ennek a prioritásnak számtalan összefüggése van: a hagyomány felélesztése, éltetése, továbbadása (fiatalok bevonásával), generációk együttműködése, kosárkötő tanfolyam beindítása. Ha régi fényében sikerül feltámasztani e kismesterség hagyományait, az települési vonzerőként is működhet, serkentve a turizmust. A fiatalok bevonására egyébként modern módszerekkel is készülnek:  infokommunikációs eszközök bevetésével. Tervben van új települési honlap létrehozása, a helyi nyilvánosság erősítésének szándékával. Remélik új helyi közösségek kialakulását, a helyi identitás erősítését, az esélyegyenlőség helyzetének javítását – mindezt közösségépítő programok segítségével tervezik létrehozni: a lakossági felmérésen már túl vannak, most az értékelése zajlik. A felmérést önkéntesek segítségével bonyolították le, lassan a lakossági tervezés következik.

 A projektvezető arról is szólt, hogy a nyáron helyismereti-régészeti tábort is szerveztek a helyi gyerekeknek – át is adta a szót a jelen lévő Ilon Gábornak, aki a tábort vezette. A szakember elmondta, legfőképpen azt igyekezett tudatosítani a gyerekekben, hogy településük helyi értékei az ő saját jövőjük zálogaként is értelmezhetőek: például, ha veszni hagyjuk értékeinket, azzal településünk turisztikai vonzereje is csökken.

 Színesítendő a napot, Némethné Baksa Eszti, „az Őrség mesemondója”, nagyrákosi polgármesterasszony, a Magyar Kultúra Lovagja beszélt a jelenlévőkhöz, és mondott el néhány őrségi mesét. (Bejcgyertyános nem az Őrséghez tartozik, hanem a Kemeneshátnak nevezett tájegységhez.)

 A nap programja nem érhetett volna másképpen véget, mint Pados Zoltán kosárfonó és egyik tanítványa bemutatójával, és remek babgulyással.

      

“Kiskőrös 300” – emlékezetes nap volt

/Kategória: , ,

A “Kiskőrös 300” mintaprojekt keretében a kiskőrösi Petőfi Sándor Szülőház és Emlékmúzeumhoz kapcsolódóan, a város és az Országos Petőfi Sándor Társaság által 35 évvel ezelőtt kezdeményezett képzőművészeti pályázatok résztvevőt hívták meg Kiskőrösre.
A szakmai napon Petőfi Sándorhoz kapcsolódva megemlékeztek Szendrey Júlia halálának 150. évfordulójáról is.

A köszöntő abban a múzeumi galériában volt, ahol a meghívást elfogadó művészek munkáiból kiállítást rendezett a múzeum és az OPST elnökségi tagjai. Dr. Arapovics Mária a „Cselekvő Közösségek” szakmai vezetője a civil erők cselekvő részvételének fontosságát emelte ki, Domonyi László polgármester a Petőfi család tagjaihoz és a településhez kapcsolódó kerek évfordulók körében méltatta a művészekre fókuszáló rendezvény különlegességét és helyét.
Szendrey Júlia halálának napjára emlékezve Homolya Gábor Júlia-portrét ajándékozott a múzeumnak. A korábban készített Petőfi-képéhez elkészítette az örök hűséget árasztó és lelkében haláláig gyászoló Júliát.
A beszélgetés után a művészek megtekinthették a múzeum képzőművészeti raktárait, a látványtárat, tömörraktárt és a grafikai szekrényeket, majd megkoszorúzták Magyarország egyetlen egész alakos Júlia-szobrát.
Meglepetésprogramként Lupták György evangélikus püspökhelyettes megmutatta Petőfi eredeti keresztelési anyakönyvét.
A rendezvényre 69 művész jött el, a programot az Országos Petőfi Sándor Társaság elnökségi tagjai készítették elő, a lebonyolításban a tagok és a múzeum civil segítői vettek részt, akiknek ugyanolyan örömet jelentett a rendezvény sikere, mint a meghívottaknak.
Ez a program a „Kiskőrös 300” mintaprojekt keretében a város két kulturális alapértéke (Petőfi-kultusz és szlovák hagyományok) okán valósult meg.